nowblog

Kis csalás, kis kerekítés, és naptárunkban visszakapjuk egy összegben az előző 3 évben felhalmozott túlórákat. Egy nappal hosszabb a rövidke február, egy nappal hosszabb az oly hamar elillanó év. Egy nappal hosszabb az élet - persze nem feltétlenül a miénk -, mely a közhely szerint is sebesen elmúlik. Napok sokasága szökik a múltba megéletlenül vagy alig megélten, homokként pereg ki kezünk közül, ellenőrizhetetlenül, feltarthatatlanul, könyörtelenül. De legyen e nap ajándék, amolyan bónusz, amikor mindezen elgondolkodunk, amikor pár homokszem megragad a markunkban. Amikor jót akarunk tenni, maradandót alkotni vagy csak apróságokkal melengetni szíveinket. Persze, mindehhez nem kell az olimpiákkal azonos gyakoriságú (ritkaságú) dátum. Mint ahogy igazság szerint karácsonyfa és szenteste sem egymás szeretetéhez. Csupán szimbólumok, amire mindnyájunknak szüksége van, még akkor is, ha tudjuk, az érték és a tartalom anélkül is fennáll. Ma kiszabadítottunk két ablaküveg közül egy napok óta ott vegetáló büdös margitot, egy csúf, bűzös és idegesítő létformát, ami gyakran a wc-n lehúzva végzi. Most megmenekült a szenvedéstől és a végtől, és engedtük megszökni a szabadba. E napot is hagyjuk megszökni a szabadba, hátha megtalálja a kulcsot a tömlöchöz, ahol a súlyos mindennapok raboskodnak.