A csapból is a koronavírus folyik, ütném fel írásomat. És milyen rosszul is teszem, de már mindegy, megtettem. Szó szerint értelmezve elég félelmetesen hangzik, legalábbis a félreértéshez nem kell feltétlen autistának lenni, legfeljebb átlagosan hiszékeny netezőnek. Gondoljuk el, ha ez lenne a startlapon az egyik főcím (főként "is" és névelő nélkül), elég komoly kattintásszámot lehetne véle produkálni, csak úgy dőlne a zsé. És ez hamar fokozná az amúgy is riadt lakosság nyugalmi állapotát, aztán pedig a bosszankodás borzolná az idegeket, miután kiderülne, ez tényleg csak az, aminek ösmerjük, egy klisévé aljasodó kép, egy rossz közhely, amit jó firkász nem használ, vagy csak ritkán. Nos, én menthetetlenül ezzel indítottam.
No de uccu, fussunk neki még egyszer, és újbóli kezdésként hadd fogalmazzak elcsépelt szófordulat-mentesen.
Szóval, sok szó esik erről a témáról, ami alatt nem csak magát a járványt értjük, hanem egyebek mellett a gazdasági és társadalmi következményeket, illetve a megelőzés és/vagy válságkezelés miatt meghozott intézkedések jogosságát, hatékonyságát. Írásom fókuszában az egyes országok, ezen belül is a hazánk vírushelyzetre adott válaszai állnak; nem is a konkrét rendelkezéseket, határozatokat elemzendő, sokkal inkább a mögötte álló filozófia, logika és sémák mentén. Mindezt a pókerjáték analógiájára fűzöm fel. Miért is gondolom, hogy ez egy megfelelő hasonlatrendszer lehet kritikáim és aggályaim érthető(bb) ábrázolására?
Mert elképzelhetjük, amint az egyes országok, illetve annak kormányai (és/vagy operatív törzsei, jó esetben szakértői csapatai) a pókerjátékosok. A játszma, vagyis inkább a játszmák - mert úgy hiszem, több partyt kell elképzelni, hogy megfelelőbb legyen a hasonlat - pedig maga a pandémia-helyzet. Néhány szót a játékról, ha esetleg valaki egyáltalán nem ismerné: a játékosok látnak bizonyos lapokat, Texas hold'em esetén például kettőt, amit kézbe osztanak, majd további 3+1+1 lapot az asztalon. Ez alapján kell a játszma különböző szakaszaiban megjátszani a téteket, stratégiát választani, beszállni-kiszállni és így tovább. Más pókerjátékok esetében több lapot kap a kezébe a játékos, és menet közben lehet cserélni. A lényeg, hogy a dolog csínját-binját az adja, hogy ismeretlen, vagy csak részben ismert körülményekre kell különféle válaszokat adnunk a lehető legkisebb veszteséget illetve a legnagyobb nyereséget elkönyvelve.
Szemben velünk tehát ott vannak ugyebár ellenfeleink a maguk lapjaikkal, illetve a pakli a maradék kártyalapokkal. Ezek tehát azok a körülmények, melyeket nem ismerünk, ezt kéne összehozni valamiképp az ismert körülményekkel, vagyis az általunk látott lapokkal. Segítségünkre lehetnek továbbá: ellenfeleink viselkedésének megfigyelése, a saját viselkedésünkkel való játék, valamiféle nyerő taktikák és stratégiák kialakítása és természetesen a lapjárás, a vak szerencse. A fő cél lehet: minél közelebbi jóslatot adni ellenfeleink lapjainak erősségére, miközben a sajátunk a lehető legnagyobb mértékben és ideig rejtve marad. Itt jön képbe a blöff, félblöff fogalma, valamint annak jelentősége, hogy egy vesztésre ítélt leosztásból tudjunk idejében kiszállni, a nyerő lapokkal viszont a lehető legtöbb zsetont tudjuk kicsikarni ellenfeleinktől. Hasonlatrendszerünk szempontjából azonban nagyobb jelentőséggel bír az ellenfél kezének (=lapjai) megjóslása annak játéka és reakciói alapján, valamint a lehetséges lapjárások alapján történő taktika és stratégia kialakítása. A pandémia ismerete, mondjuk ki, egyelőre csupa rejtély, rengeteg a tisztázatlan részlet, az eredetétől a veszélyességétől át a továbbfertőzés jellegéig, a mutációkról és a vakcináról már nem is beszélve. Mondhatni, rengeteg lefordított lapból áll ez a történet, vagyis a pakli nagyobbik részének a hátlapját látjuk, információink folyamatos gyarapodása ellenére is.
Namost, az itt a kérdés, hogy vajon miként használjuk fel látott lapjainkat, és miképp igyekszünk következtetni a nem látott lapokra, és mindezt összegyúrva, mi alapján választunk játékot, és végül hogyan is játsszuk meg tétjeinket? Térjünk vissza a lapjárás kérdéséhez -természetesen a már felfedett lapok ismeretében (is). Van egy olyan eshetőség, hogy szerencsejátéknak fogjuk fel a pókert, és azt mondjuk, a játék kimenetelét tulajdonképpen a mázli/pech tényező befolyásolja. Akár a rulett, vagy a félkarú rabló a casinóban; hacsak nem csalunk a játékban (na igen, csalni tud képzeletbeli játékosunk, de csak más játékokban, illetve mivel itt a zsetonkészlet az ország egyszerű népének helyzetét szimbolizálja, így e szupererő amúgy sem kerülhetne elő), nincs sansz befolyásolni az eseményeket. Amit ad a gép, amit cseppent Fortuna. Nos, nagyjából ezt teszi a kormányunk (és legyünk igazságosak, még sok kormányét a világon). Az egyértelmű helyzeteket még képes követni, az ász pár a kézben játszik mondjuk, de az átlagos leosztásokban tulajdonképpen véletlenszerű licitek, passzolások, bedobások történnek. Vajon ennyi lenne ez a játék? azt hiszem, a laikusok többsége is jól tudja, de legalábbis már elgondolkodtak azon, hogy a legjobb pókerjátékosok nem véletlenül vannak ott évek óta; akár a teniszezők, az énekesek vagy a séfek, csak hogy több területről is hasítsak példát. A póker bizony stratégiai játék. Matematikai képletek alapján, egzakt módon leírható sablonok mentén, hosszú távon biztos pluszban lehet leledzeni, megélni, akár "celeb"-nek lenni ennek mesterfokú űzéséből. Vagyis: biztosan nem arról van szó, hogy valaki folyton kutyaszarba lép, és négylevelű lópatkók trappolnak a mennyezetén. Jóformán szabályok állnak rendelkezésre, és a különféle szakirodalomnak (profi játékosok által írt könyvek ezek) hála már az egyszeri kezdő is hozzájuthat mindezek megismeréséhez, nyilván jókora adag türelem és önfegyelem a batyuban nem árt még hozzá. Hogy bizonyos esetekben mit és hogyan kell tenni. Mik az esélyek egy bizonyos leosztás esetén, és arra megéri-e és ha igen, mennyit kockáztatni?
Milyen intézkedést hozzunk, ha Európában nálunk van az egyik legnagyobb ütemű Covid terjedés a statisztikák szerint? Zárjuk le a határainkat, vágjuk el a terjedés utánpótlását, mondta külügyi népbiztosunk. Frászt! Rossz játék! Korda Gyuri üvölt a sport1-en, hogy "ne csináld, fiatalember, ááá, ez az én barátom ma rosszul játszik". Gyuri bácsi! Sajnos nem csak ma...
Tavasszal volt egy nyerő kör, bejött néhány leosztás, mert ne feledjük, a szerencsének azért továbbra is van szerepe, egy-egy leosztást bőven eldönthet, sőt, a jó/rossz "lapjárás" valóban létezik, előfordulhat a legnagyobb játékossal is a megjátszhatatlan kezek folyamatos sorozata akár 4-5-6-10 partin keresztül. Nos, a narancs játékosnak néhányszor beütött a mák, egészen komoly zsetonkupac halmozódott fel előtte, a csoportos megbetegedéseknél meg is álltunk, mondta Nyunyókás Cecília. Persze nem szerencsénk volt, legyőztük(!) a vírust! Rajtunk múlt, a remek játékunkon, megfelelő intézkedéseinken. Mindent is legyőzünk, és most még a vírust is! Stratégiai, taktikai lángeszek in da house, elemzőkészség a csúcsok felett, amit kellett megállítottuk, amit kellett újraindítottuk, persze együtt, jó játékosok vagyunk, okosak, szemfülesek, hatásosak. Hadvezérek.
Aztán most fos a lapjárás. Na mi van ilyenkor? A játékunkról szó sem esik. Stratégia? Ugyanmár! Rossz a lapjárás. Mert tényleg rossz, csak az van, hogy korábban meg jó volt. Most is épp olyan néma ez a nagy stratéga a játékhoz, mint fentebb. Csak hosszú távon, ugye, kiüt, a mákostészta elfogy, és a "tévés kártyaasztaloknál" továbbra is ugyanazok fognak ülni, mert ők nem a mázlira alapoznak.
Persze, ez az értelmezés nem meglepő, pofonegyszerű viselkedés. Mi is csináljuk. Szociálpszichológia alapok, 4. vagy 5. fejezet. "Önmagunk és a mieink védelme", miszerint sikereink forrásának hajlamosak vagyunk képességeinket tekinteni, míg kudarcainkért többnyire külső körülményeket okolunk. Na de a profi pókerjátékos nem teheti ezt meg, mert akkor sokáig nem fog tudni ebből megélni. És ne tegye egy felelős kormány sem. Mert nem lesz sokáig... inkább ki sem mondom, mert még nem valósul meg.
És ha mindez nem lenne elég, szóval, hogy csakis a látott lapok és a szerencsére várva/hivatkozva/hiányát korholva játszik a mi helyzetünkért felelős játékos, még bevisz néhány teljesen logikátlan, szubjektív viselkedést a játékmódjába ("stratégiájába", erős idézőjelben). Mondjuk, maradva a Hold'Em játéknál, vannak kedvenc lap-párosai, amit az Istennek nem hajlandó elengedni. Ilyen mondjuk a Bubi-négyes káróból és pikkből, és a tizes-hatos, bármilyen színből. Csak mert szívének oly kedves. Néhány lapot viszont eredendően utál, így például ha meglát egy dámát, akár ásszal vagy párban, azonnal passzolja a partit. Talán egy nem-pókerjátékos számára is egyértelmű, hogy az előbbi kombinációk nem kecsegtetnek gyakran nyerő leosztással, míg egy dáma párral viszonylag gyakran győztes meccset lehet vívni, akár már a licitálás elején (a többiek dobásának köszönhetően), akár a későbbi szakaszban. De hát nem szimpi, úgyhogy dobás.
Mire gondolok itt? Egyértelműen a lakosság számára teljesen érthetetlen, és úgy hiszem, kormányhívők körében is merő kétkedéssel fogadott maszk nélküli futballszurkolók hada kontra kultúra agyonszabályozása, esete 11 után támadó vírusokra és még rengeteg egészen vagdalkozás-szerű és csekély szakértelmet feltételező intézkedésre. Nem is beszélve a gazdasági és a szociális beavatkozásokra, vagy épp azok érthetetlen hiányára, alultáplálására, a vírus miatti veszélyhelyzet leple alatti újabb beruházások és kifizetések tdjuk jól milyen érdekkörök mentén történő precíz megszervezésére...
Kedves játékosok! Jobbnál jobb könyvek vannak piacon, ahonnan elsajátítható a póker ésszel, következtetésekkel, megfontolással történő játékmódja. Ehhez társulhat egy kis vagányság, néhány váratlan húzás. Nem kell és nem is elegendő csupán a vakszerencsére bízni magatokat!
Vagyis: Kedves Királyok - koronával, vagy anélkül! Nektek is javaslom a szakértelem és a tudás felé vezető utat, elemzések, ész érvek hassanak, s ne a gőgjeitek, a szenvedélyeitek és a félelmetek vezesse játékotokat...
Tél
