Az előző posztban található erkölcsi, lélektani témájú álláspontomat követően egy helyi érdekességgel, látványossággal, némi túlzással mondhatnók: egy kis csodával kapcsolatosan jelentkezem, mely hosszú évek óta ott van a lakók és utazók szeme előtt. Mindenki tudja, látja, érzi, hogy a fürdővárosban valami elképesztő mátrix-hiba van  - na nem , most nem az oroszok, róluk már esett szó - , számomra pedig ez bőven megér egy kisebb elemzést, melyet már csaknem 3 éve tervezek, de mindig csak halogattam, hátha... Az anomália azonban köszönte szépen, nem élt a lehetőséggel, hogy eltűnjön a szemek elől; még mindig ott rothad, és most már nem ússza meg a leleplezést. Ezúttal a dallamot a képek viszik, én megjegyzésekkel adom a kíséretet.

Ha Hévíz, akkor elsősorban mi jut eszünkbe? A környéken lakóknak, de úgy gondolom, országosan is jellemzően: a gyógyvíz, a Tó, a fürdők, az egészség, a puccos hotelok, hanyatlást nem ismerő idegenforgalom minden évszakban, gondozott és virágban pompázó parkok, szépen nyírt gyep, rendezetten és stabilan térkövezett utcák, járdák, terek; tisztaság illetve gazdagság (utóbbi esetében persze erősítő kivételt alkotnak a város idegenforgalmában-vendéglátásában dolgozók, de az egy másik történet). Néhányaknak talán e fogalmakhoz csapódik a "reumás vén nyanyák" és a "záptojás szagú húgylé, amibe bele nem mennék" fémjelezte félmondatok, de a városhoz társított kifejezések abszolút pozitív jelentéstartamán ezek mit sem rontanak.  

A város legfőbb nevezetessége a hévízi tó, mely számtalan rekordot tart és állítólag legalább ennyi nyavalyán segít és/vagy előz meg, aki kíváncsi minderre részletesen, hát kérdezze reumatológusát vagy wikijét illetve keresőprogramját - én most eltekintek ennek részletezésétől. Lényeg, hogy a városból sugárzó igényesség és pénz javarészt a természet ezen ajándékának köszönhető.

A városban 2 éve további csinosítások történtek a központban, ennek köszönhetően csökkentett módban történő gépkocsi-forgalom mellett igazán kellemes és igényes utcaképek és -hangulatok tárulnak elénk.

Volt közben még-még-még parkosítás, az eddig sem gyenge virágállomány felturbózása, no és persze szökőkutak mindenfelé...

Impozáns, na. Van pénz a városnál, és akkor ilyesmiket lehet alkotni. És, akkor még nem szóltunk a még több pénzről, amik alatt a magánkézben lévő vagyonokat értem, melyből futja olyan beruházásokra, amely a vendégeket messzemenőkig kiszolgálja - nyilván a még több haszon teljesen valós reményében. A teljesség igénye nélkül így aztán az amúgy sem csúnya városkép ilyen és ehhez hasonló objektumokkal egészül ki:

Akár a belvárosi utcába' keresgélünk...

Akár picit arrébb...

...akár a másik irányba... 

...vagy épp éjszaka

Így egyben elnézve ezt a kis beillesztett, kereső segítségével rögtönzött képgalériát, még helyiként is elismerően csettinthetünk egyet. No, szerencsére mindig akadtak és folyamatosan egyre több helyen akadnak szép városrészek, felújított főterek, belvárosok országszerte; ám itt az arányokat figyelembe véve (teljes terület/igényes terület aránya) el is csodálkozunk, hogy jéé, ez Magyarország?!

Igen, ez Magyarország, és ezt a poszt most következő része jócskán be is bizonyítja. (Talán a vizsgálandó objektum épp erről tanúskodni maradt itt? - Ki tudja.)

Létezik egy hely Hévízen ugyanis, ahová nem jutott a szépségből - bár, ha valaki elég perverz, épp szépnek is tekinthetné. Mintha letűnt korok átokfelhője takarná folyamatosan, vagy egyenesen egy másik világ darabkája maradt volna ott, esetleg egy nagyon kortárs (és beteg) művészeti kiállítás lenne az utcán. És ez a hely nem is kicsi, és nem is eldugott. És tulajdonképpen a szép helyek közvetlen szomszédságában, ölelésében található, mint egy sziget, vagy tanúhegy, ahol rengeteg ember fordul meg nap mint nap. Egy másik civilizáció emléke ez, akár mondjuk a Stonehenge - egyszer tán oly nevezetes is lesz....

Aki eddig nem jött volna rá és nem leste volna meg előre a képeket, elárulom, hogy a hévízi anomália: a Deák téri buszforduló.

Sehol sem a buszállomás a legszebb pontja az adott településnek, ez tény. De itt, Hévízen, a térkövezés és virágültetés versenyének helyszínén a kukával kitámasztott ajtó azért nem akármi. Főként ez a kuka és ez az ajtó. 

A fapados váróterem és utasellátó. Kényelmes, szép. A diáknak és a dolgozónak túl jó is, a pesti nyugdíjasnak épp megfelel, a kelet-német nyugdíjas megszokta, a többiek meg úgysem járnak busszal Hévízre... 

gondosan karbantartott rész a fejünk fölött odakint...

...és odabent. A hólyagok a plafonon pedig csak gyűlnek tovább, hiszen:

no comment. Látjuk - de legalább őszinte.

Még egy szemeteskuka-csendélet, általában a Stephen King-i suvadás bűzével körülölelve. 

Szóval, aki arra jár rendszeresen, tudja miről mesélek; aki nem, talán kíváncsisága ide hajtja majd, és átérzi e különös hely hangulatát. Korábban úgy terveztem, hogy éles bírálatot és csúnyákat írok róla, valamint értetlenségemet fejezem ki a város vezetésével szemben. De most inkább csak ábrázolom a világ e különös szegletét. A csúnyácska szigetet, mely átjáró a munkahelyre vagy az otthon felé vezető úton. És akár sietünk, akár van néhány percünk a busz indulásáig, ez a hely ránk terpeszkedik tudat alatt, nyomot hagy elménkben és emlékben, üzen. Talán azt mondja, bizonyos dolgokat ne bolygassunk. Ha viszont mégis kimúlik, emlékezzünk meg róla. Én eme írással emlékezem és ajánlom az örökkévalóságnak ezen örökkévaló helyet, a hévízi buszállomást, a programhibát a Mátrixban - az anomáliát.