Mivel tudjuk, hogy a negatív reklám is reklám, sokat vacilláltam, hogy megírjam-e ezt a posztot. Hiszen, olyan produkcióról beszélek, amiről valójában igazából nem szabadna, hogy szó essen, egyáltalán léteznie sem nagyon kellene.

Fluort meg SP-t még úgy-ahogy túléltem, a csak erre kifejlesztett tűzfal és pajzs ellenére a Mizut is kivédhetetlenül hallottam annyiszor (vagy másfélszer), hogy tudjam a szövegét. Beindultak az olyan önvédő és -nyugtató mechanizmusok, hogy: "ezt ők is poénból nyomják", "annyira szar, hogy minek bántsuk", vagy hogy "jól kihasználták a mostani fiatalok egy részének szellemi, erkölcsi és zenei igényeit." A Partyarc és a most kivesézendő előadó Hey DJ is botrányos rémtett volt az emberiséggel szemben, a minap a rádióban viszont olyan szám ment, ami túllépte a tűréshatárt. Megkerestem a youtube-on, egyrészt, hogy megbizonyosodjam, nem csak egy rossz álom volt-e, másrészt, hogy be tudjam ágyazni a posztba. 

Valljuk be, a csajok jók benne, de tegyük rögtön hozzá, hogy ez nem egy nagy érdem az alkotók részéről; ebben az országban szerencsére nem kerül túl nagy erőfeszítésbe összeszedni néhány szép lányt egy klipforgatáshoz. Ez már-már kötelező elem, de semmi extra, szóval ennyi semmiképp nem elég egy "lájkhoz" - bár a videó alatti hozzászólások némelyike ellentmond ennek. A zene olyan amilyen, aki jártasabb a műfajban, el tudja dönteni, hogy kategóriáján belül hol áll. Az "ének" meg a "dalszöveg" viszont... Oké, hogy egy balatoni nyári éjszakában a sörtől-rövidtől-koktéltól bódult agyak irányította imbolygó talpak alávalójának nem feltétlen az európai társadalom XIX. századi polgárosodásának hatásairól, az orosz irodalom hivatalnok megjelenítéséről vagy a csillagok magfúziós folyamatairól kell hogy szóljon, de ha ez a másik lehetőség, amit ebben a számban hallunk, akkor inkább ne is legyen. Na nem azért, mert e szöveg egyértelmű üzenetén felháborodok, mint egy KDNP pártalapító. Teljesen rendben van, ha olykor mindkét nem enged a test csábításának, ha könnyűvérű lányokat lehet felcsípni egy buliban, és mi fiúk büszkén kel(t)ünk sajgó fejjel reggel, ha éjjel több csajjal is testi kapcsolatba léptünk - főként, ha úgy nagyjából vállalható külleműek, és erre tanúnk is van. Szóval ez van egy buliban, nyílt vagy rejtett szándékkal azért (is) megyünk oda. Na de hogy erre épüljön egy zeneszám?! Ennyi erővel írhatnánk egy ódát a jó reggeli szaráshoz is. Komolyan, olykor visszasírom a 90-2000-es évek langyi fiúcsapatait. Bár sokan szántuk-bántuk őket, de úgy volt valamiféle bájuk. De ez a mostani krém úgy igazán jónak, keménynek, férfiasnak, csajok álmának képzeli magát. És nem is feltétlen az ő hibájuk. A társadalomé inkább, hogy erre igényt tart, és engedélyezte, hogy száznál több emberhez eljusson. Persze akinek nem tetszik, ne hallgassa, ne fikázzon. Ez eddig oké. De ez több, mint zenei ízlés kérdése, ez egy jelenség, ami szembejön a rádióban, a szórakozóhelyen, vagy a hajnali buszon (afterparty) az emberrel. Mégpedig igen széles körben. Véleményezni pedig nemhogy szabad, kell is: részemről "antilájk".