Az elmúlt napokban láthatóan megemelkedett a blog olvasottsága, és több visszajelzést is kaptam szóban, sőt itt, hozzászólások formájában is. Ez némi helyreigazítást, ha úgy tetszik magyarázkodást tesz szükségessé részemről. Először is, ez egy vélemény. Egy ember véleménye. Lehet vele egyet érteni, elutasítani, közömbösnek lenni, stb. A stílus azért olyan amilyen, hogy olvasmányos, élvezhető legyen az Olvasónak. Senkit nem akart megsérteni, aki a helyén kezelte, és értelmezni tudja az iróniát, az a leghosszabb és legpikánsabb bejegyzések egyikét - ami épp az ő krimójáról szólt - is képes volt mosolyogva lereagálni, sőt a maga javára fordítani azt. Sokaknak tetszett, voltak és vannak ellenvélemények, ami egyáltalán nem baj. A nagy érdeklődés és az ellenséges hangvételek megjelenése viszont - az amúgy félelmet alig ismerő szerzőt is - kissé elbizonytalanította. Teljesen természetes, ha valaki ösztönösen is védi azt, ami a tulajdona, amire gyűjtött, amit felépített, amiért dolgozott és dolgozik nap mint nap. A látszat ellenére téves az a megítélés, hogy ezeket a helyeket közvetlen támadás alá vettem. E sorozat sokkal általánosabb. Mondjuk úgy, egyfajta társadalomkritika. És ha van néhány csípős megjegyzés, ami az Olvasó szerint téves, hát ragadja meg azt konkrétan, és akár írja le ide, vagy egyszerűen csak legyintsen egyet a szerző együgyűségén. Ha viszont az az eset áll fenn, ami a nagyobb felháborodást szokta okozni, hogy igazságot talál benne, hát tessék nyelni egyet, de lehetőség szerint inkább mosolyogni egyet, hiszen az önirónia a személyiség értékének egyik legfőbb fokmérője. Én a leírtak ellenére bármikor jól érzem magam a Pavilon sor kocsmáiban, még a Cápában is megcsodálom a jó csajokat, rendszeresen megyek az Ötkarikás helyre, mert korrekt és jó arcok vannak ott, és a hangulatos belvárosi pincéket is előszeretettel látogatom, bár sajnos már ritkábban. Mindettől függetlenül leírtam a helyek hiányosságait, így, karcos stílusban.Nem tényfeltárás a fő cél..A ló túloldalára se essünk át természetesen, azt szögezzük le, hogy eszem ágában sincs viccelődni (ld. Bevezető c. rész). Ha 100-ból 100-an egy hanggal sem értenek egyet abból, amiket leírtam, csupán az én téveszmém az egész, hát még annyira sem kell komolyan venni. Ha meg vitaindító hatása van, az sem rossz feltétlenül. Irodalmi, képzőművészeti alkotásokat, egész életműveket illettek kritikával a történelem folyamán. Sőt, mint egyik kedvenc blogomban, a Gyűlölt Ellenségeinkben egész népeket, sőt, pl. a nőket veszik górcső alá! Megfelelő szellemi kapacitással és hozzáállással, és legfőképp helyén kezelve a dolgokat szórakoztató írásokat lelünk, némelyek szerint mégis egészen felháborító. (őket újabban trolloknak is nevezi olykor a szakirodalom...)
Szóval így elsőre, minden szerkesztés nélkül ennyi, remélem sikerül valamennyire megelőzni a további fenyegetőnek ható kommenteket (amiket sajnos kénytelen voltam kimoderálni, ennek vétlen áldozata is lett, tőle (flháborodva nevű user) elnézést kérek) és a Supernowa Zrt. épületénél való robbantásokat.:)
Addig pedig készülget a 4. egyben befejező rész. A jelszó pedig: csak lazán. Én sem görcsbe ránduló ujjakkal írok... .
