Néhány héttel múlt húsvét, nemsokára Pünkösd; nemrég mondott le Schmitt, aki, mint már tudjuk, nem saját doktorijának kovácsa. Közben köd került Fletó szakdolija elé és mögé. Nagyjából 2 éve kormányoz a narancsos kétharmad, citromba harapott pofával erőlködik az ellenzék. A futószalagon kutatott és termelt tehetségek és a hasonló minőség/mennyiség jellemzőkkel bíró flakonos borok kiváló gondűző és elhallgattató eszközök, ám néha ideje megpróbálkozni egy kis gondolkodással, és annak eredményét kimondani és eljuttatni a - sajnos meglehetősen szennyezett - információtengerbe.
Ebben a szubjektív hangvételű posztban egyfelől minden politikai oldal és erő megkapja, ami szerintem kijár neki; másfelől óhatatlanul e blog szerzőjének politikai hitvallásába is enged némi betekintést. Még akkor is, ha emiatt vélhetően minden oldalról érkezik némi haragos fuvallat... Elsősorban a honi Országgyűlésben helyet kapó pártok, valamint a civil körökben található eszmerendszerek mentén haladok.
Előre is mentség, hogy politikai tájékozottságom, szakcikk-olvasottságom hagy némi kívánni valót maga után, inkább egy laikus írása ez.
"A polgári középosztály megerősítése"
Első helyen kormányerőnk - ha nem is az őt megillető két-harmados arányban - kerül górcső alá. Alaptörvény, kiváló vezér és még kiválóbb gazdasági főnök (jajj nekünk, ő a legszakértőbb) már adott. Én nem vagyok gazdasági szakember, sem politológus, sem pedig szociológus, még kibicként sem tartom magam e területek értőjének. De emberek! Mindenkinek be kell látnia, hogy még az eddig is végetlenül igazságtalan rendszer kapott egy olyan sárba tiprást, amire szavakat nem találni. A sok intézkedés közül emeljük ki az új adótörvényt, mely, mint tudjuk, a jól keresőknek kedvez, a kis jövedelműeket sújtja. Politizálás nélkül, egy minimális jó- és igazságérzettel is belátható, hogy ez nagyon nem jó. Eddig 70 ezret kereső emberek egy tízessel kevesebbet visznek haza, 100 körül keresők legalább 20-szal! A tény önmagában vérlázító. És ezek a fizetések - bár eszem ágában sincs sajnálni a munkáltatók nagy részét - a foglalkoztató cégeknek még többe is kerül, mint eddig. Közben a 150 körül keresők stagnálnak, az e fölött keresők már jól jártak. Minél nagyobb a kereset, annál inkább! Felesleges kommentálni, ez egyszerűen őrület! Az pedig még inkább, hogy erre bólintunk egyet, még egy halk méltatlankodásra is alig futja. És az intézkedést azzal magyarázták, hogy ezáltal megerősödik a középosztály, akik a potenciális fogyasztók és fellendítik a gazdaságot. De kérdem én: hol ez a középosztály? Egy nettó két-háromszázat kereső ember lenne az? Nem sajnálom én tőle, hogy egy ötvenessel többet keressen, de olyan áron, hogy rengetegen mondjuk 75 helyett 60-at keressenek? Úgy hiszem, előbb meg kell teremteni kell valamit, aztán erősíteni. Nem egy nagyon szűk réteget pumpálni, tömegeket pedig ellehetetleníteni. A nagycsaládosok támogatását is a jómódú nagycsaládok élvezik, a leszakadók a reménytelenségbe süppednek, miközben a ház a banké, a fiatalok egy gyermeket sem vállalnak, sokkal inkább az ország elhagyását... Hölgyek és Urak, ott a nemzeti kormánykeréknél! Hát nem érzik, hogy a viharoktól szabdalt magyar vitorlást csak tovább lékelik? Nem a nagy szavak és szónoklatok, nagyjainkról elnevezett tervek verziószámai, utalványok átnevezése hozza a megváltást. Az ész nélküli pazarlást sem néhány buszjárat megszűnése és a járásokba "zsugorodó" kormányablakok szüntetik meg. A nemzet megmaradásának záloga a lecsúszott és lecsúszófélben lévő tömegek rehabilitációja! Nem az a néhány nagyvállalkozó, akik a kiskapukon át ömlesztik vissza az állami kincstárból, amit lehet; vagy a hitelmentes családi házzal, legalább két nagykategóriás autóval és komoly megtakarítással rendelkező családok. Szép dolog tovább segíteni őket. Csak közben nyílik, feszül, szakad az olló. Vezető és dolgozó bére között soha nem tapasztalt különbségek. Néhány sikerszakmától eltekintve a dolgozó fiatalok rabszolgák saját hazájukban, így akinek lehetősége nyílik, megy (szintén robotra, de legalább megfizetik).. Az államvezetés által legitimált nagytőkések nyugat-európai szintű szolgáltatás nyújtása és nyugat-európai mértékű profit bezsebelése mellett éhbérért dolgoztatnak. Mértéktelen pazarlás, a tőke maximális kiszolgálása, csak a dolgozón spórolni, rabigát neki! Miért lehet ezt megtenni?
A válasz: mert hallgatunk. Hagyjuk, hogy a kormány és az általuk úgy szeretett honi nagytőke (akik legfeljebb fél fokkal jobbak az ellenségesnek ábrázolt globális, multinacionális nagytőkénél, sőt, olykor embertelenebbek, mint azok) élje sajátos szimbiózisát - ellenünk, a dolgoz(ni akar)ó magyar nép ellen.
Hervadt szegfű
Még mielőtt az olvasó azt gondolná, hogy e sorok írása közben az Internacionálét dúdolgatom, ki kell ábrándítsam: nem vagyok kommunista, sőt alapjában véve baloldali érzelmű sem. (Ezzel együtt ki lehetne ollózni néhány szimpatikus elemet filozófusaiktól, például egy komoly osztályharc éppenséggel időszerű volna.) A legnagyobb ellenzéki párt előélete, politikája és politikusai sem tartoztak a kedvenceim közé sosem. De felvetül, hogy mint "szocialista" párt, képviselhetné a kiszolgáltatott kisembert. Egy ilyen szinten morálisan és szavazóbázisában is megtört pártnak azonban erre nem sok esélye maradt. És annyira nem is próbálkoznak vele. A Fidesz-diktatúra rémképe minden erőforrásukat felemésztik. Nyilatkozataikban a demokrácia, jogállam visszaállítása kapja a legnagyobb hangsúlyt, miközben az általuk is felturbózott válság megoldására nem sok épkézláb ötletük volt (ugye külsős szakértői kormány próbálkozott a vége-felé ezzel) és most sem ezzel foglalkoznak. Vajon a demokrácia állítólagos sárba tiprása a legnagyobb gond-e ott, ahol az ő kormányzásuk idején "ismeretlen" tettesek által ezerszámra ránktukmált devizahiteleket nyögünk irreális áron?! És higgyék el, az éhező borsodi (de szinte bármely megyét mondhatnám sajnos) családok tömegei sem az Alkotmánybíróság jogkörének problémáival térnek nyugovóra. Szóval e megtört párt nem elég, hogy hiteltelen, az ős szocikon kívül legfeljebb az elvakult Fidesz-gyűlölőknek kínál valamit, illetve azok tartanak ki mellette, akik valamit, például "lassú és megérdemelt" gyarapodást köszönhetnek neki. Az üres frázisokat jobban képviselik, mint minket; és jobban tartanak az elszámoltatási biztostól, mint a nemzet halálától.
Jobb(ik), mint a többi?
Nem sokkal. Kedvező - és egyetlen - alternatíva (volt) a nemzeti érzelműek számára, valamint azoknak, akik az előző kettőre és a zöldnek mondott szivárványokra is nemet mondtak. Számos tetszetős elem és eszme, de néhány túlzás is persze. Hatalmon talán ijesztőek lennének, bár az elmúlt évekhez viszonyított kimagasló támogatottság nagyarányú kiábrándultságot, reménytelenséget sejtet, sokak nem úgy vannak, hogy "csak jobb lehet", inkább úgy, hogy: "rosszabb már aligha". E párt és szervezetei egy darabig hangoskodtak, most alig hallani róluk - hogy ők lapultak meg egy picit, vagy a média reprezentálja alul, esetleg mindkettő, azt mindenki döntse el. Annyi bizton állítható, hogy ők sem az igazi, társadalmunkat és nemzetünket érintő problémákkal foglalkoznak elsősorban. És ez általában elmondható a még tőlük jobbra álló "tudományos alapon" zsidózó kocsmafilozófusokról és a kisebb-nagyobb mértékben szélsőséges fiatal társaikról is. Hogy a nemzetek felett álló, ellenőrizhetetlen pénzhatalmi szervezetek irányítói között vannak zsidók vagy sem; valamint, hogy a tumoráttétes magyar államon és így a javarészt magyar adófizetőkön élősködő roma kisebbség sokasodik, a munkakeresést viszonylag hamar feladják és bűnözésre váltanak, valóban létező és égető problémák. De. Nem letűnt és elbukott, népirtó rendszerek magasztalásával, jelképeinek felaggatásával, csupán előítéleten alapuló kirekesztéssel kell keresni a megoldást, miközben amúgy is nagyságrendekkel égetőbb gondjaink vannak. A nemzeti érzelmű fiatal, bakancsban és Árpád-sávos lobogóval tüntet, ahol lehet, többed magával egy kis balhéban is benne van. Ismeri a fegyvereket, főként a német rohampuskákat, és arról álmodik, milyen fasza volna harcolni és főleg ölni. Mert az menő. Gyűlölni, skandálni, rombolni. (Más kérdés, hogy valódi harci helyzetben ő lenne-e a legbátrabb harcos, de ezt ne is feszegessük.) Közben három magyar népdalt nem tudna végigénekelni, nem tudna elmondani öt történelmi magyar borvidéket, nem olvasott magyar szépirodalmat és még sorolhatnám. Mert az már nem olyan menő - természetesen tisztelet a kivételnek.
Aztán még folytatódik a paletta, hiszen létezik világ még tőlük is jobbra, szerencsére elszigeteltebb, de azért nem elhanyagolható létszámú szubkultúra. Nekik a Jobbik is zsidó, a Fejbőr báli zene és az Árpád-sávos zászló érdektelen; ők komcsi kollégáikhoz (őróluk szólni sem érdemes, egy részük kihalófélben, másik részük punk bulikon pogózik) hasonlóan internacionálét szeretnének, nemzetek feletti uralmat, katonai diktatúrát, fehér Európát, sok-sok füstölő kéményt, és, ha egy mód van rá, németeket szolgálni. Persze mindez itthon semmivel sem veszélyesebb, mint másutt. Még akkor sem, ha néhány külföldről rendkívül okos hazánk fia vagy kozmopolita államilag támogatott antiszemitizmusról és magyarokban lévő eredendő szélsőségről beszél is. / Azért remélem érzitek, hogy ezzel az egy bekezdéssel a kopaszok és a liberálisok ellenszenvét is kivívtam, de kit érdekel? :) /
LuMPenek
Lehetne más, igen, biztosan veletek is lehetne, de inkább ne. A piros ellenzékhez hasonlóan üres fogalmakat hajtanak, támadnak, védenek, miközben hiányzik bármiféle átütő ötlet. Ami jó azzal egyetértenek, ami nem jó, azzal nem. Ez így azért elég sovánka... Olyan kis korrektnek hangzó nyilatkozgatások a híradóban, de semmi, amiből rá lehetne jönni, hogy egyáltalán kit vagy mit képviselnek. Persze sejthetük, tudhatjuk, hogy mely rést hivatott betölteni a palettán és a szavazóbázis is hasonló, de a galambos pártot legalább lehetett úgy jólesően utálni, a "zöldek" még ehhez is kevesek. Szóval, a demokrácia temetésén való rívásnál és a nagyra duzzadt narancs elnyomása miatti sopánkodásnál többet várna mindenki ettől a tolerancia maxima egylettől.
Külön alcímet sem adományozok a DK-nak; ha a szociknál bukottságról beszéltem, ide nem is találok szavakat. Nem kell karó, lámpavas vagy börtön, egyszerűen csak a közéletből bizonyos elemeknek menniük kell. Kéne. Hacsak nem egyfajta Maradj talpon!-játék ez, kísérlet, hogy meddig lehet elmenni ebben az országban. Ebben az esetben remek leleplezés lenne az itthoni következmények nélküliségre.
Összegzés
Tudom, jól lehúztam mindent, de biztos vagyok benne, hogy ezzel nem nagyon tértem el a közhangulattól. Csapongtam, hiszen néhány dolgot kiemeltem, számos dolgot nem említettem. Legyen ez a blogger szabadsága. Az sportszerűség azt mondatja velem itt a végén, hogy még az általam lehurrogott erőknek is biztosan vannak jó gondolatai, nem túl sok, de van. Még a kormánynak is. Mondhatja az olvasó, hogy kritizálni tudok, de nem mondom mi számomra a jó eszme, nincs ötletem a nemzet tragédiájának kezelésére/megelőzésére? Nem is tisztem.
De néhányat azért mondok, amit ha kell, kimondom szélesebb nyilvánosság előtt az engem egyetértők képviseletében is. A nemzettől független Nemzeti Bank korlátozása rendben van, de csak következetesen, higgadtan, arany középúton haladva EU fürkésző szemei és radikálisan történő nemzet szuverenitásának erősítése között ; a nemzetközi magánvagyonoktól való függést minimalizálni kell, megszorítás csak ennek érdekében vállalható.
Továbbá: megálljt kell parancsolni a kiszolgáltatott rétegek lezüllesztésének, annak, hogy a kormányzat a vállalati szektorral karöltve a becsületes munka, a fiatalok reményei és a gyermekvállalás ellen forduljon. A kis keresetűeknek kedvezményesebb adózást kell bevezetni, míg egy bizonyos kereset felett egyre súlyozottabb államkassza felé történő hozzájárulást kell előírni. A gyermekek után járó kedvezmények kisebb bevételű háztartás esetén nagyobb mértékűnek kell, hogy legyen, gazdag - pardon: erős középosztály-beli(haha) - család kisebb kedvezménnyel is elég jól jár, hogy Tunéziában nyaraljon és tele kocsi guruljon ki az Intersparból. Súlyosan leszakadóknak munkahelyet, ha már van, ösztönözni a munkára és a gyermek iskolába járatására. Kisvállalkozókat támogatni kell, ne csak a milliárdos szálloda-, építőipari társaság stb.-nek jusson a támogatott hitelből, és a lehetőségből a pénzek elcsalására, miközben a kisvállalkozók alig bírják fizetni a megemelkedett adót. Továbbá több ösztönzés kell a gyermekvállalásra közvetlen és közvetett (pl. pályakezdő álláshelyek számának és bérek emelése) formában. Oktatást nem össze-vissza átszervezni, hanem ésszerűen, piaci igényeknek megfelelően. Egészségügy...ott is csak a súlyozás, várólista, átszervezés, állítólagos spórolás, néhány (legtöbb) kórház meg hogy néz ki?! inkább hagyjuk is. Szóval szakértőket mindenhová, aki képben van a területén. Égető gond, hogy kicsiben és nagyban is többnyire nem hozzáértők a vezetők, hanem olyanok, akik nem tudják mi és hogyan folyik alattuk két szinttel. Így nem lehet(ne) vezetni semmit. Nem túlságosan új keletű, szinte közhely-szerű megfigyelés ez, de fontossága nem kap elég hangsúlyt... És még sorolhatnám ötlettáram rendkívül csapongó kicsomagolását, de azt hiszem, laikusok számára is érthető felvetéseimet... Tartok tőle, mind-mind csak vágyálom. De ha az olvasó számára vitaindító, elgondolkodtató, már érdemes volt publikálni.
Végezetül egy az enyémhez nagyon hasonló vélemény, dalban (és persze szövegben, az az igazán ütős) a Tankoktól:
