Magvas - vagy annak tűnő - gondolatok helyett ezúttal a bejegyzés egy rövid örömködés most, a jövőnek pedig kis emléket szolgáltatok. Az ok: kedvenc sport-csapataim közelmúlt-béli sikerei. Győr városából való mindkettő, az első osztályú futball csapat és az osztályon felüli kézis lányok. Közös a sikerekben, hogy életem során még egyik gárda sem érte el a mostanihoz hasonló sikereket - sőt, a csajoknak annyi elbukott finálé vagy elődöntő után összességében is először sikeredett az európai trófea. Megérdemelték. Kiszurkoltuk.
A Győri ETO FC és annak jogelődjei, valamint a szurkolók legutóbb 30 éve ünnepelhettek bajnoki aranyat. Jómagam akkor még csak gondolat, esetleg más testben vagy létszinten voltam. Gyerekkorom óta szurkolok a Győrnek, ki tudja miért... Most végre igazi sikert is megélhetttem a csapattal - igaz, sajnos a kép készültének pillanatában nem voltam a stadionban. Hogy szép játékkal, meggyőző teljesitménnyel párosult-e az elsőség, és mire lesz elég nemzetközi szinte? Megoszlanak a vélemények. De most nem is érdekel igazán. A lényeg: 2012-2013 bajnoka a Győri ETO, ami ugyebár az egyetlen csapat Nyugaton!
No, és bár Hölgyeké az elsőbbség, ezúttal a tisztelet okán a végére hagyom a még komolyabb győri sikert: ez a lenyűgöző szakmai munka a hihetetlen küzdelemmel párosulva végre a csúcsra ért, megannyi győzelem kapujában megélt csalódást követően. A Győri Audi ETO női kézilabda csapata BL-t nyert, a döntőben kettős győzelemmel - előtte az elődöntőben még inkább megizzadva, a vélt magyar átkot megszegve, a legvégén nyerve a párharcot - diadalmaskodott. Nincs is mit hozzátenni, a kép és a pillanat örök, ez a Miénk, Szép volt Csajok!
Aztán jöhet a cimvédés - mindkét fronton!
