"Egyszer minden véget ér", szól az egyik legigazabb közhely (igen, egy egész jó dal címe is ez). Olyannyira igaz, hogy legalább tucatnyi változata létezik, nem véletlenül. Persze, valaminek a vége egy másik születését jelent(het)i, mint ahogy azt a mai írás apropóját adó történetben is láthatjuk. Mégis sokan gondoltuk, akad valami a világban, olyan anomália, ami túlél mindent és mindenkit, ám végül, jó 30 évvel túlélve korát, az Örök Volánmezőkre távozott: a Hévíz - Deák téri autóbuszállomás is.
Tehát Kedves Olvasók, elérkezett végre a múlt év végén beharangozott irományunk! Az eredeti poszt, amit ezzel kapcsolatban írtam (katt fentebb az "anomália" szóra), hamarosan a 10. születésnapját ünnepli, de a témában készült másik írás, a trilógia középső, rövidebb lélegzetvételű tagja, szintén vagy 6 éves. Mivel végül, még ha nehezen is, de bejött a papírforma, és az események alakulása mindkét felvázolt problémát egy csapásra megoldotta (?), a sportszerűség jegyében a hévízi buszállomások helyzetének dicsőséges trilógiájának befejező részeként e megoldást taglalnánk néhány képpel illusztrálva.
Előbb lássuk, persze méltó emlékezéssel, milyen sors jutott a régi állomásnak, a váróépületnek, és a környező területnek, mely mintegy mátrix-hibaként ékelődött a fürdőváros szövetébe!
Jelenleg, de már a beharangozó-kedvcsináló írásakor is, részlegesen, illetve teljesen lezárt övezetté alakult e tér, ahol el is kezdődtek a munkálatok, s egyelőre a bontás fázisában tart. Aki arra jár, még láthatja a régi buszállomás várójának és a legendás büfének helyet adó épületet felismerhető formában - így aki esetleg megemlékezne róla az utókor számára, még most érdemes néhány fotót lőni róla. Én is így tettem, íme:
"Vár(ó) állott, most kőhalom..."
Annyi biztos, a buszsofőrök vélhetően nem bánják, hogy nem kell ide többé behajtani; végre fellélegezhetnek, az újak pedig már csak a veteránok forgalmi irodán történő elbeszéléseiből fogják csak elképzelni, mit jelenthetett ebbe az utcába "beszűközni" az autóbuszt - pláne, hogy szinte garantáltan jött egy vagy több járat szembe is. A kollégáknak inteniük sem kellett egymásnak; ballal akár le is lehetett pacsizni a szembejövővel. Nem arra tervezték, annyi biztos - forgalmi gyakorlásra mondjuk kiváló lehetett: aki ott biztonsággal elkormányozta a buszt, bárhol is elfért onnantól kezdve.
Rácsok mögött immár. Vajon a büfé még működik?
Bár nem átallottam már az Anomália-trilógia első részének címében "rendellenesség"-nek címkézni ezen objektumot, s az írásban meglehetős éles kritikával illetni a városba-nem-illeszkedés tényét, meghökkenni állapotán és - mondjuk ki - bűzén és ocsmányságán, most mégis illőn illenők elbúcsúzni tőle: ennek a magyar valóság esszenciának, még ha Borsod szegényrészéből és/vagy az 1980-as évekből maradt is itt, azért mégiscsak volt személyisége. Lelke.
Szóval, Isten véled, Deák téri Autóbuszállomás! Emlékedet őrizzük, szerencsére e blogon is. Kíváncsian várjuk, mi születik majd a helyén - egyelőre hosszú távú vajúdás várható... Reméljük ,nem hintik be sóval, és talán mementóként meghagynak valamit, egy épületrészt belőle, akár a berlini falból...
Most pedig nézzük meg, hová került az új ... elosztó (nem, nem "paraszelosztózunk", ne feledjük, azok inkább a nagyobb városok pályaudvarai lennének xD), és mit látunk, tapasztalunk, tudunk róla!
Azt bizonyosan nem lehet mondani, hogy nem járta végig a ranglétrát, és nem várta ki türelmesen az előléptetést az eredetileg "Helyijáratközpont"-nak tervezett létesítmény. Évekig tengődött munkanélküliként, s azt sem tudhattuk, egyáltalán megéri-e valaha az üzembehelyezést. Tulajdonképpen e várakozásnak és kétségeknek adott teret a második rész (link lásd fentebb), de még a Blikk is megemlékezett erről korábban.
Itt még leendő helyettesi pozícióban...
Ez az állomás a város szélén van, a szélének is a csücskén. Ez annyit tesz: akad, amihez közel, egy csomó dologtól, vagyis a város nagy részétől meg elég messze. Ez eddig egy pont mínusz. 0-1 a Deák-téri retró-rettenetnek. (Nyilván, amelyik járat a város felé közlekedik tovább, ott van esély a kedves munkavállalónak, látogatónak, hogy célját jobban megközelítse.) Viszont, épp ezáltal, a távolsági buszok hévízi kitérője sofőrnek és tovább utazó utasnak többé nem lészen akkora világfájdalom, mint ezelőtt. 1-1. A fiatal korból eredő előnyökkel (külcsíny, modern infrastruktúra) pedig már fordít is az új objektum a képzeletbeli buszállomás-viadalon. Fogjuk rá: szép, tágas, a járatok viszonylag könnyen megtalálhatók. A meccs eldőlni látszik... 3-1 ...Csak az eső ne essen. És ne fújjon a szél. A kettő együtt meg pláne nem szerencsés. 3-2.
Tágas-térköves. De hoppá, ez a tető elég karcsúra sikerült. Magasvasútnak mondjuk még kinéz
Mindent összevetve örülünk az újnak, a buszállomás cseréje már régen érett, sőt már meg is erjedt, már meg is hordósodott, ki is kellett önteni. A placc részben megnyerte tetszésünket, az elhelyezés olyan amilyen - Hévízt már nehezebb lenne jobban összezsúfolni, ahol pedig maradt még tér e mini Hong-Kongban, az kell parkolónak. "Heilwasser und Parkplatz über alles", lassan ez lehetne a város jelmondata. És itt van még ez a lélek-dolog, amit fentebb írtam. Az agyonszidott, lesajált, bűzös-koszos szocreál szökevénynek volt. Ez, egyelőre feladatorientált, szögletes és uniformizált, mint a szemetesek sorban. Így, bár mezőnyben sokkal jobb a kihívó, a végeredmény egy fordulatos X.
Kiegészítés: az új buszpályaudvar nem élvezhette sokáig a rivaldafényt: giga-szállodaberuházás árnyékába került, szó szerint is. Gigasebességgel, gigaforintokból. Fejlődés, munkahelyek. De ki építi, építteti? A projekt finanszírozásában akad, ami elvesztette középénz jellegét? Kik a nyertesek? Érdekli-e a beruházót és a kivitelezőt a láp állapota s ezzel együtt a Tóé? Ez már mind-mind egy következő poszt témája is lehetne, ami nyilván komolyabb utánajárást igényelNER...
Nagyívű beruházás, íves hotelépület - nagyívben sz*rnak a környezeti hatásokra?
