Nagyszombat alkalmából, amikor az értünk hozott áldozat-hozatalra, majd a szenvedést és elmúlást követő feltámadásra és dicsőségre kéne' emlékezzünk, kicsit körbejárom a hazai társadalmi, illetve a közéletben tapasztalható jelenségeket; s bár nem biztos, hogy tisztem, de egy kis lélekbúvárkodásra is vállalkozom.
Olykor úgy érzem, mintha valóban csak körbe-körbe járnánk. Ami, hosszabb távlatokat tekintve tulajdonképpen nem is akkora gond, mivel a természetben is gyakori jelenség a ciklikus változás-visszatérés, és ez bizony utalhat arra, hogy a világ, az Élet működése így van rendjén, tehát nem feltétlenül az egyenes vonalú, (látszólag) előre haladás a nyerő. Gondoljunk a napszakok, évszakok váltakozására; és ma különösen aktuális, hogy úgy mondjam legalább tripla szorzós elmélkedés: hogy így van ez az elmúlás - születéssel is. Vallástól függetlenül, remélem mind belátjuk legbelül, hogy "nem a születés az eleje, a halál meg az alja az életnek". Jó esetben persze valamiféle fejlődés is történik közben, szóval nem rövid pályás gyorskorcsolyásokhoz hasonlóan csúszunk körbe-körbe. Ami viszont világiasabb világunkat illeti, mint például az a fajta közélet, ahol nem életünk eredetén elmélkedünk közösen, nem a valódi boldogság elérését tűzzük ki célul, s nem a krisztusi megbocsátást hirdetjük, már egészen más a helyzet. A állandósult politikai körmenet kimondottan zavarja a még gondolkodó egyént. A körmenet, ahol már azt sem látjuk, mikor lépünk jobbal, és mikor ballal, és azt sem látjuk merre van az előre, mert annyi az irányváltás, hogy a mögöttünk lévő állandóan a sarkunkon tipor, miközben épp lefejeljük az előttünk állót (pofáját vagy lapockáját, attól függően, hogy előbb csinált-e hátraarcot, mint mi).
Most épp a CEU a téma, talán mert a migrációs válságot nem lehetett tovább kellő hőfokon járatni. Itt aztán még az is védi vagy épp gyilkolja foggal körömmel a Sorosokat, aki azt sem tudta eddig, mifán terem ez az intézmény. Most aztán az egyik külfödinagytőkebérencezik, a másik diktátorozik. Az elsőnek javaslom a Kárpát-Medencei Egyetem létrehozását, csak magyar (állami) pénzből, csak magyar diplomával; a másik hozza ide a Brüsszeli Egyetemet, csak EU-fanoknak, ahol kizárólag akcentussal beszélni madzsar. Érzik, ugye, hogy szélsőséges iróniával igyekeztem élni, de ha jobban belegondolunk, egyik ötlet sem áll messze a valóságtól. És épp ez az, ami megint történik: ha már nincs mi mentén táborokra szakítani a magyart, mert nagyjából az egész társadalom nagy része ugyanazokkal a dolgokkal elégedetlen (bérek, egészségügy, szar utak, oligarcha birodalmak, oktatás stb.), és talán reményvesztettsége okán összefogna, akkor be kell dobni olyan dolgot, ami amúgy teljesen érdektelen, de ha felépítünk köré mindenféle szimbólumrendszert (CEU Lex = szabad Magyarország vége; CEU támogatás = migráció, terrorizmus támogatás), amit sajnos a nép nagy része benyal, már meg is van az áhított táborokra szakadás. Ha még megtoldjuk olyan megfoghatatlan, de mégis birkanyáj-mozgató hatással bíró fogalmakkal, mint pl. "európai értékek", már szinte tuti a recept.
Sajnos ugyanez a helyzet a médiával is: alig találni olyan közlést, amelyik valamely oldal felé nem torzítana, se ne rágná bele a pógár számára a saját véleményét. Borzadva hallgatom a híradókat, olvasom a cikeket a lapokban vagy az interneten, hogy az építő jellegű, saját hang, de legalább az objektív közlés mennyire ritka. És sajnos ez átrakódik az emberekre is, akik félinformációk birtokában kocsmafilozofálnak, szólalkozna össze a semmin, hogy aztán a fontos kérdéseket még csak fel ne tegyék, és aztán nagyszombaton dugósra töltsék a hipermarketek parkolóit, és pénzüket a lehető legnagyobb egyetértésben, végül ugyanoda tejeljék. A Sorosok, és Mészárosok pedig csak dörzsölik a kezüket: az oroszlánok jóllaknak, de bőven marad nyesedék a hiénának is. Gnú csorda, csak így tovább!
Áldott Húsvétot Mindenkinek!
