nowblog

Nov. 22.

Ebben az évben majd írok, írok, többet írok, ígérem... 

Most lusta vagyok, itt a link, legalább nekem sem kell mjad keresgélnem...

http://hvg.hu/Tudomany/20090611_programozhato_anyag_folyekony_terminator.aspx?s=2009611nl 

Nyár van, szép csendben, feltűnés nélkül csorgott elénk a télből (bár ez legyen a klímaelemzők lelki állapotának globális felmelegedése). Nyár, mint olyan, most már biztosan teljes jogú polgár errefelé a golyóbis északi felén -értsd:csillagászati (kilenckor még nuku közvilágítás, mert világos van), meteorológiai (kurva egy meleg van, és jó eséllyel skubizom a radarképet viharra várva).

Ám a nyár nem csak a maga materiális valója miatt különleges, hanem azért mert szakadékot jelent tanév és tanév, évfolyam és évfolyam (jobb esetben) között. A szakadék neve pedig nyári szünet, egyes kultúrákban vakáció. A pihenés, a játék, majd a szórakozás- vagy épp a munka időszaka--de utóbbi esetében is mondani szoktuk, hogy nyári munka.

Nos, e korszak ér véget, ugyanis ezentúl a munka munka lesz nyáron is és télen is, a munkanélküliség úgyszintén, de a haverok, a bulik és az ivászat is csak attól lesz nyári, mert épp nyáron van. (Talán a tanárok és egy-két hosszabb idig nyaraló beszélhet még később is a vakációról).

Szóval nyár van, de nem azzal a varázslattal megspékelve, mint amikor hatodikban az utolsó iskolai héten száláltunk vissza; nem is úgy, ahogy 16 évesen gondtalan örömöm egyetlen árnyékolója az unatkozás veszélye volt, de még csak nem is a pár évvel ezelőtti lázas munka- és bulikeresés --majd munka és bulizásra felépített őrültségek hetei.

A nyár most már meleg hetek sorozata, amikor kényelmes pólóban mászkálni, és még nyolckor is süt a nap. A mindennapok szürke és nyomasztó gondjaitól pedig talán még dögmelegben is kiráz a hideg, és elsötétíti a legfényesebb napsugarat is.

Talán érdemes lenne megpróbálni a fiatalság felszabadultságát felszínre hozni, hogy a nyár újra vakáció lehessen, vagy legalább erőt adjon az egész éves túlélésre--neadjisten némi boldogságra...

Nem tudom, talán jót tesz (de valamit legalább biztosan), ha nem csak lelkiállapotomat tükröző túlvilági írások állanak itt, így hát egy kicsit az egyik kedvenc témámról értekezek, végre némi külső hivatkozást is igénybe véve. (Jaa, amúgy a túlvilági stimmel)

A hírek szerint a Terminator ötödik részében megtudhatjuk, pontosan hogyan is készült az eddigi leghalálosabb gép, ami John Connor életére tört, a T-1000-es. ( http://www.sg.hu/cikkek/66775 )

Szóval ez adott ötletet, lehet egy kis mini-sorozat is látható lesz itt, mindenről, ami Terminátor: a filmekről, részletekről, modellekről, és magamat ismerve filozofikus,sajátos megközelítések, akár általam kitalált újításokról (attól függően, hogy épp a Skynet, vagy a lázadók béreltek-e fel tanácsadónak :)) .

Azt hiszem, sokat elmond fanatikusságról, hogy az első feltöltött képem a blogban a mimnetkus polialoid, ami régen oly félelmetes volt sokunk számára...most inkább az a félelmetes, hogy néha szívesen lennék egy kicsit T-1000-es, aki, ha kerüli a folyékony nitrogént és az olvadt acélt, elég jó eséllyel vesz részt egy-egy csetepatéban...

Hetek óta tartó nyomasztó keserűséggel veszem tudomásul, hogy életem egy jelentős szakasza, sőt, tulajdonképpen az eddigi egyetlen szakasza véget ért. A "menetrend szerinti" okulás korszaka lezárult, vagyis nem lesz többé órarendem, nem kell többé határidőre, kötelező (vagy ajánlott) jelleggel iskolapadot koptatnom.

Ám történik mindez úgy, hogy tényleg csak eme borús részét lássam a dolgoknak, mivel az ünneplésnek semmi keresnivalója nincs és nem lesz; tudniillik nem sikerült befejeznem tanulmányaimat, nem osztanak semmiféle oklevelet június-júliusban. És hogy félév múlva sikerül, abban sem lehetek egészen biztos, hiszen kemény küzdelmeket kell még megérnem ahhoz. Hogy miért is van ez így..? A tragikus időbeosztásnak, a lustaságomnak, és talán az egész életemet végigkísérő halmozott hátrányokat utamba görgető magasfokú szerencsétlenségemnek köszönhetően.

Minap, egy lány azt mondta, bármit el lehet érni, ha elég hitet táplálunk célunk felé. Még intézményesített formában is létezik ez a felfogás, egy Titok című filmben faszányosan meg van mondva, mi is szükséges ehhez. Nos, az én hitem meglehetősen titkos lehet, mivel annak kutatása közben jó pár fronton mérnek vereséget a sikerért harcoló hadaimra.

Én azért csak csatázok, és próbálom úgy hinni, hogy az ellenem dolgozó körülmények csak engem erősítenek tovább.

Ám eljön az idő, amikor már nem akarok erősebb lenni.

Tervbe volt véve, hogy bővebben is firkálok a januárról, tudjátok, a kitett karácsonyfák, a mélyszürke égtől villanyfényes nappalok és az év kezdetétől megtört világvégehangulat hónapjáról, hát nem sikerült, majd talán egy értekezést még megér a dolog - később,majd,egyszer, (de tényleg).

Most már elvileg és csillagászatilag is tavasz van. Csak időjárásilag nincs, jól jelzi ezt, hogy cudar időnk miatt (kurva nagy szél van, és az sem meleg) szombat este itt ülök, és nem az italegységeket méregetem kifelé - az italkimérő egységekben. Majd még áldom e vihart és persze bölcsességemet, mely elősegített eme döntés meghozatalában: leginkább holnap, mely azon kivételes vasárnapok egyike lesz, amikor nem szaggatja szét a fejem önmagát. 

Szóval, kellemes vasárnapot!

Röviden: torz napokat megkoronázva rendesen kitették a szűrömet, még mielőtt megmelegedhettem volna bárhol is... Most nagyon nem jó, ezért nagyon nem is akarom fejtegetni a dolgot, talán legközelebb derűsebb egekből szólhatok. :(

Remélem legtöbbünk számára békés és boldog volt az ünnep, illetőleg voltak az ünnepek, akinek esetleg nem, és ezen múlik, akkor visszaküldöm az idő szövetén át jókívánságaimat.

Továbbá sikerekben, szerencsében és küzdeni tudásban gazdag új évet kívánok...végül magamnak is, és persze nagyobb szorgalmat a bejegyzések számára ill. tartalmára vonatkozóan...

Szóval biztos menő ha az ember ittas...

én az vagyok, üdv mindenkinek, élvezzétek met több ilyen nincs!!!!!!

Na igen, lustaságomról elég hamar lehullt a lepel, de hát ez van ha az ember elfoglalt, én pedig az voltam és vagyok. (Persze a vonal akkor is foglalt, ha a készülék kagylóját épp félreteszik, de ebbe most ne menjünk bele...) 

Szóval a lényeg, hogy most a Mikulás bácsi puttonyából jut pár bötű ide is. Persze csak szerényen, és persze késve, hiszen a válság begyűrűzött Lappföldre is, és a Télapo és Társa Zrt. részvényei csúsznak-másznak össze meg vissza is; a káoszt jól jellemezi, hogy pár napja egy államvirgács-kötvényért kétszáz mercédeszszalon-cukrot adtak.              És akkor még nem is említettem a betanított szánhúzó rénszarvas-állománynál történő elbocsátásokat. Az utcára, illetve az erdőbe került melósok most épp arról egyeztetnek, hogy eljönnének Magyarországra; hogy a jövő heti sztrájk idején éhbérért szállítsák a MÁV, a repülni tudó ex-télapósegédek a MALÉV utasait. A csinosabb krampuszok meg jönnének sztyuárdesznek, a rusnyábbak kallernek. Már megígérték, hogy nem kérnek fizuemelést... (Ha beválnak, a honi szakszervezetek munkásai majd osztogathatják a szaloncukrokat a gyerekeknek, persze, csak ha újra fellendül a gazdaság.)

Csak aztán nehogy az öreg Mikibá' is felbuzduljon, még a végén kitalálná, hogy eljön miniszterelnöknek. Az pedig már van. Legalább kettő.

Mert ugye egy fecske nem csinál nyarat, egy Mikulás nem csinál karácsonyt, és eddig egy kormányfő Sem csinált országot...

[Legközelebb nem politizálok, ígérem!]