Ha az elfogyasztott italt és az eddig tapasztalt szörnyűségeket még bírja a gyomrunk, itt az ideje, hogy végleges csapást mérjünk rá; a következőkben megnézzük, mit tartogat számunkra városunk központja. Kalandorunk optimista, talán naiv is egy csöppet, hiszen még mindig szép reményekkel teli fordul le a Sétálóról s vág neki a Vársoház utcának - melyet Kocsmacégér sornak is bátran nevezhetnénk -, azt gondolván, hogy errefelé aztán végre valami igazán jót is találhat...A remények azonban csakhamar elillannak, mint a forraltbor szegfűszeges gőze a zimankós decemberi éj ködjében.

Dick Turpin's

E föld alatti csoda nemrégiben ismét felvette leánykori nevét, miután Szentgyörgyvári Családi Borpatika néven végül befuccsolt kényszer-vadházassága, majd nem sokra rá nagyjából mindennemű kapcsolata az emberi lényekkel. Itt megjegyzendő, hogy e "borpatiká"-ban egy fajta fehér- és egy fajta vörösborból válogathatott az ínyenc borkóstoló, a pince-érzés viszont legalább adva volt.                             De ne merüljünk el ennyire a történelemben, hiszen azóta egészen megújult a hely, teljes fotósorozatok tanúskodnak a nagy beruházásokról, újjáépülésről-szépülésről. A furcsaság csupán annyi, hogy tulajdonképpen az egész teljesen ugyanúgy néz ki, mint mondjuk 5 esztendeje. Talán csak a cigarettafüst kóstolgat az eddigieknél is komolyabb szmogriadó-határértékeket. De, hát nem is csoda ez egy jóformán ablaktalan helyen, jócskán az utcaszint alatt, ahol még a mobilátjátszók is gyakran kapitulálnak - így hát telefon az nyánye. Miért jó az egyáltalán, ha egy kocsmába lefelé kell menni? Agyi tevékenységünk, koordinációs teljesítményünk, érzékeszervi hatékonyságunk úgyis - cikcakkos görbe mentén ugyan, de teljesen megbízhatóan - ezt teszi; miért kell, hogy ez még a fizikai helyváltoztatásban is megmutatkozzék? Teljeséggel érthetetlen, mi ebben olyan nagy buli. Na, de ha már ruháinkat és hörgőcskéinket agyonszivattuk dohányfüsttel, fogyasztani azért érdemes pár italt; az alsókategóriás sör és a folyóbor ára elég kedvező. És, bár alsó hangon sem mondható túlságosan kultúráltnak az egység, és rejtett kausztrofóbiánk előhozatalára bármikor maximálisan alkalmas, amikor a helyiség hátuljából a kemencenyílás felé, a toalettre pedig a fel-felbukkanó nyerőgépen át vezet az út; a műmájerkedők legalább jó messzire elkerülik...

Ánizs

...Na jó, talán mégsem olyan messzire, hiszen a második szomszédban lévő helyen már bőven találunk olyan szőrmekabátos, mezzoszoprán hangon affektáló, hajvasalós macskajancsikat; valamint anyagi problémák híján puszta passzióból radikális bölcsésznek öltöző, elfajultabb esetben úgy is gondolkodó, késő esténként kakaót és forrócsokit szüpürtyülő majmokat, akik kizárólag Art Cafékba hajlandók járni. Ezzel természetesen nem szeretnénk bántani azokat a nagy csatákat is megért arcokat, akik néhanapján esetleg kultúráltabb helyen szeretnének egy-két korsó sört legurítani a haverokkal, vagy beleszövik túrájukba ezt az egységet. Inkább arra szeretnénk rávilágítani - de olyan reflektorral, hogy fénye az alternatív agyakig is eljusson -, hogy antikváriumokból, avagy idős, szegény és mindazonáltal szomjas emberektől beszerzett, a 19. század kávéházaiba illő tárgyak felhalmozása, továbbá üres(!) képkeretek falra aggatása kurvára nem művészet, de még csak egyáltalán nem is jópofa. Mint amiképpen a fotelokba és kanapékba süppedő, "én vagyok a négykétlábon járó lazaság"-arcok sem azok, akiknek minden tökjó, ami retró, de az érintőképernyős netmobil taperászása és mutogatása nélkül egy korsó sört nem bírnak kérni. A hely amúgy hétvégi estéken gyakran jó forgalmat produkál, ezért már egy alsó szintje is van, ahol pédául lehetőségünk van billiárdozni, esetleg elbújni, ha állapotunk egy kis homályt és kevesebb külső figyelmet indokol. Az árak néhány termék esetében rendben vannak, főként ahhoz viszonyítva, hogy némileg - ezt a K.K. el is ismeri - magasabb kategóriás helyről van szó, főként a látványos italkínálat nyerte el tetszésünket. Ételeik is vannak, melyek közt akad különleges, de ezekkel nehéz jóllakni, legfeljebb rágcsának alkalmasak - ahhoz viszont azért drágák. Összességében csajos társasággal 'este-elmenni-valahová' avagy változatosságnak megfelelő alternatíva, de azért ügyeljünk arra, hogy a vendégkör részint fő profilját adó egyének közé ne asszimilálódjunk túlságosan, mert onnantól már csak egy lépés az LMP párttagság.

A képzőművészet csúcsa... 

Pikoló

Mily meglepő, szemben újabb ivót találunk, ahol ismét visszajuthatunk a tengerutcaszint alá. Najó, ez nincs olyan mélyen, és az elviselhetetlen cigifüst is korrigálható szagelszívóval (értsd: ajtó kitárás - így télen érthetően kis fokozaton működik), sőt, általában még térerőnk is van. Az elvárható homály s dohos levegő természetesen szintén adott. Továbbá, az előző rész egyik krimójához hasonlóan itt is van egy női üzletvezetőnk, ám ő már láthatóan többet látott és sajátított el az erősebb nem hozzáállásából,  viselkedéséből, probléma-megoldó képességéből; így ki is hozta azt, ami kocsmárosként a két X-kromoszómából kihozható - de a korlát , - ami leginkább a hangulat függvényében tapasztalható szeszélyben nyilvánul meg -, természetesen ettól még messzemenőleg fennáll. Meg kell említenünk továbbá azt a légkört (na most nem a füstre gondolok) befolyásoló tényezőt, hogy a nagy múltú egység átmenetet képez nyilvános kocsma és privát klub között, legalábbis a vizsgált esti-éjszakai órákban mindenképp ez a helyzet. E benyomást tovább erősíti a pult mellett-mögött elvezetett katakombákon keresztül megközelíthető bunkerhelyiség, ahol 3-4 liter sör elfogyasztása után a túlnyomórészt radikális gondolkodású fiatal vendégeknek alkalma nyílik egy kis birodalmi gyűlést rögtönözni. Nem véletlen, hogy sörről beszéltem, hiszen a név olyannyira kötelez, hogy például a folyóbor - ha egyáltalán van - erősen ellenjavallt. Ezzel nem is lenne különösebb problémánk, ha a csapolt anyag nem az alsóbb kategóriás cseh remek lenne, és nem kerülne épp annyiba, mint az előbb elemzett szemközti, - a tárgyiasult megjelenést illetően - másfél kategóriával magasabban jegyzett helyen a jobb minőségű csehszlovák likvid kenyér. Ettől függetlenül, ha a "soron" járunk, érdemes megnézni a rejtett nyitvatartást - vagyis: szűrődik-e fény kifelé a csöppnyi "ablak"okon -, hátha egy jó hangulatú estébe botlunk, és megéri felvenni ruháinkra a garantált, igazán göthedő kocsmaszagot.

Légkondi lábmagasságban - odabent a fejünk felett van

Amerikai

Következő egységünk szintén nagy múltra tekint vissza, ám némi nehézségbe ütköztem az eredetmonda ismertetését illetően. Ugyanis, cikkünk írásának idején már új helyén köszönt minket az éjszakai baglyok kajáldája, az Amerikai Pizzéria. Szóval, egyfelől ott az "Amcsi" korábbi helye (jó 20 méternyire a jelenlegitől), mely igazán egyedi volt fenséges illatáradatával és monumentális méreteivel. Másfelől, ha a múltat földrajzi alapon közelítjük meg, megemlíthetjük a korábban ott lévő, örök bohém 40-eseknek kitalált karaoke klubot, ahol annak idején a maguk módján igazán aranyos kis bulik szoktak tombolni a kései órákban. E dilemma körülbelül olyan, hogy a Lombard Pápa focicsapatának múltját Pápán, avagy a Lombard állomásain, Tatabányán és Szombathelyen keressük-e. A hely egész pofásnak, egyedinek mondható; ám a sok nosztalgiázónak sosem lesz az, ami a szűkös, másfél asztalnyi, térképes falfestésű hely volt, ahol olykor időpontra kellett visszajönni hely hiányában. Amúgy elsősorban étel értékesítése a fő profil, ám nyitvatartása és ittas vendégeinek aránya (a kettő szervesen összefügg) bővel feljogosítja arra, hogy helyet kapjon a K.K.- ban. Szóval, gyakran leszállóágban lévő bulik helyszíne ez, ahol éhes és meggyötört gyomrok keresnek némi vigaszt. Persze az éjszakai műszakot jócskán meg kell fizetni, hiszen pénztárcákat nem kímél az egyedien finom, de kicsiny méretű és feltétben közel sem  fulladozó pizza. Pláne, ha valamivel le is kívánjuk öblíteni a falatokat. Ha nagyon fel akarunk vágni, fröccsözzünk! Az üveges minőségi bor kimérve, és a kisüveges ásványvíz nem igazán ismer viccet a számlán. Egyébként vannak más étkek is az étlapon, a teljesség igénye nélkül népszerűek a saláták és a csilis bab is. Mindenesetre jó ötletet, jó helyen és nagyjából elsőként valósított meg e családi vállalkozás; nekünk néha jó, hogy ott van, amikor kell, de a monopolhelyzetből adódó ár/teljesítmény arányával összességében semmiképp sem fogunk kibékülni.  

Vonyarci

Avagy Hörpögető, mely már a szomszéd utcácskában mutatja magát az arrajárónak. Pár éve esetenként egy jó kis bulihely volt, bulizó kocsmárosokkal, AC Milan-ereklyékkel, jó és olcsó fröccsel no meg persze az elmaradhatatlan és rejtélyes pöcegödörszaggal. Azóta váltás történt, a bűz eltűnt, de az esti bulik többsége is, jó, ha egyáltalán nyitva van hétvégén 10 körül. Olyan igazi, 4. oszt. kocsma-dizájn, rendkívül ocsmány tapétával. Az árak viszont már nem oly csábítók, viszont, újabban van kaja, amit még nem volt szerencsénk megkóstolni, de idővel pótoljuk e hiányosságot. Mivel már inkább nappali krimó ez, érjük be most ennyivel; ám, ha az első részben a Restinek jutott bejegyzés, ezen üzemegység is érdemel ennyit.

White Café

Te jó ég, ezt a csodát kis híján sikerült kihagynom a történetből! Nagyon nagy kár lett volna érte. A név ne tévesszen meg senkit, nincs szó semmiféle szélsőjobbos dologról, bár mi a magunk részéről egy amszterdami vagy akár pesti, általában meleg-felvonulással fel- vagy levezetett Whire Partyt riasztóbbnak gondolunk egy 1938-as birodalmi gyűlésnél is. A helyet egy tuning verdákkal foglalt hátsó parkoló felől lehet megközelíteni, egy sor függönyön keresztül eljutunk a homályos, hosszúkás vendég- és tánctérhez; a hong-kongi akciófilmekben ilyesmi helyeken lebzselnek a bandavezérek. Itt azonban csak kedvenc partyzenéink, szellemi topligás hölgyek és persze az őket megdönteni igyekvő nonfiguratív mintájú izomagyok vagy csenevészek - középút alig, rosszabb esetben a kisebbség is felülreprezentáltan megjelenik. (Mondanom sem kell, mennyire mókás lenne ez egy ilyen nevű helyen, ha nem éreznénk a demográfiai vészhelyzet súlyát.) Ja, és persze még több függöny, például a plafonra rögzítve. Azok fehérek. Italárak természetesen jócskán átlag felett, de ilyen helyre úgyis az igényes fiatal jár, úgyhogy belefér. Csak rémképek alapján próbálunk következtetni arra, milyen az, ha ez a hely egy jobban meghirdetett buli keretében tele is van. Bájos műkörmös cicamicák és neontól világító fehér cuccos spanok! Meghagyjuk Nektek hétvégi estétek állomásának a White-ot, mi köszönjük, nem kérünk belőle.          

Bár alig haladtunk képzeletben 100 métert, sikerült egy újabb Krimó Kinyíró részt termelni. A sűrűjén túl vagyunk, de a belváros rejteget még igen különös és fura jelenségeket, a legocsmányabb dolgok tehát még hátra vannak...