A hatalmas íróasztal megtelt nyomtatott papírokkal, vaskos dossziékkal, mappákkal. Elkészültek a kimutatások. Az elegáns öltönyt és nyakkendőt viselő vezérigazgató figyelmesen tanulmányozta a táblázatok, diagramok és számsorok kavalkádját. Az adatok úgy játszadoztak, csoportosultak, álltak sorba fürkésző szemei és hanyagul rakosgató kezei alatt, mint gyermekek az óvónéni intelmeire. Arca megenyhült, majd egyre elégedettebb kifejezést öltött. A háttérben a légkondicionáló-berendezés és a számítógép búgásának szűnni nem akaró különös akkordja hallatszott. Néhány súlyos perc után a hatalmas bőrfotel hátrébb gurult, majd az igazgató lenyomott egy gombot a telefonon, jelzett a titkárának. Az egységvezetők már az előtérben várakoztak, most sorban bevonultak a tágas helyiségbe. Helyet foglaltak, mindnyájuk előtt egy-egy pohár pezsgő és ásványvíz volt. Az ilyenkor szokásos üdvözlő mondatok után az igazgató taglalta a Cég féléves bevételeit, az ügyfelek számát, beruházásokat, támogatásokat. Minden elhangzott adat után nyomatékosan kortyintott a pezsgőből, mire a kollégák tapsoltak, majd ők is ittak. Távolról nézve szinte nevetségesnek tűnt volna az egész, mint valami idétlen hipnózis-eljárásos terápia.
- A rengeteg bevétel-többletből végre megvehetjük az új robotokat, melyek mosolyognak az ügyfelekre. Még viccelődnek is állítólag - szólalt meg az egyik részlegvezető.
- Felesleges - válaszolt az igazgató -, azok drágábbak, mi pedig nem költünk drágább robotokra, ha van olcsóbb is. Bőven jók azok, nem erre kell költeni a plusz pénzt.
- De külföldön működik, korszerűbb, munkabíróbb, mosolygós robotok, elégedettebb ügyfelek, majd még több bevétel... - szólt egy másik.
- De az olcsóbb is megcsinálja. Ha adunk neki elég áramot, már megcsinálja, és munkabírók azok is, csak megfelelően kell programozni őket. - így a diri.
- Akkor legalább a mostaniakat korszerűsíthetnénk, nem lenne nagy ráfordítás. És érezhetően emelkedne a minőség a Cégnél - mondta ismét az első.
- Felesleges pénzkidobás, minek költsünk rájuk többet, ha ennyiért is elvégzik ugyanazt?
- De már így is sok robotot elvittek külföldre, ott korszerűsítették őket, nem sajnálják a jobb, több erőforrást, hogy hatékonyabban végezzék a munkájukat. És már bennük van a mosoly-chip, és ezt látják az ügyfelek is, akik látják őket. Ezáltal ők is elégedettebbek lesznek.
- Hát vigyék őket, mi mindig hozzájutunk a legolcsóbbakhoz. És az ügyfelek a szolgáltatásért fizetnek, ami legalább olyan jó, mint másutt. A kimutatások is bizonyítják. A robotok pedig nem olyan fontosak, lényeg, hogy elvégezzék azt, amire programozzuk őket. És el is végzik! Mindig lesz, amelyik elvégzi! Mindig! - magyarázta immár emelkedett hangon.
- De előbb-utóbb egyre gyengébb minőségűekhez jutunk - kért szót egy harmadik vezető -, ha a továbbfejleszthető robotokat mindig elviszik, vagy egyszerűen csak nem bírnak majd működni a minimális ráfordítással, mert több erőforrást igényelnek. Hamarosan mindezt észlelni fogják az ügyfelek, és nem lesznek elégedettek.
- De azok! Most is - kezdte kissé ingerültebben az igazgató - és később is azok lesznek! A pénznek megvan a helye! A fejlesztésekre kell, ebbe az irodába kell, és nem utolsó sorban a maga, a maga és a maga bankszámlájára kell, az istenit! - mutatott körbe immár eszelős mozdulatokkal a vitatkozókon. - Hát nem értik?!
Az irodában ücsörgő vezetők lehajtották a fejüket, néhányan feszengtek, páran verejtékeztek a 22 fokos klimatizált szobában is. Az ásványvizes pohárért nyúltak. Senki nem szólt többet.
Értették.
Belátták. Az olcsó robotokkal ugyan kicsit nehéz lesz bánni, de ez van. Az igazgató szerint elegendő a ráfordítás, és valószínűleg igaza van, mindig találnak olyat, aki üzemképes ennyivel is. Megadják a programot nekik, aztán imádkoznak majd, hogy legyen bennük annyi energia, hogy ilyen olcsón is el tudják végezni a feladatot. A jobb gyártmányok még így is mosolyognak majd, legalábbis egy darabig, na nem a kapott erőforrás minőségétől és mennyiségétől, hanem mert egyszerűen így készültek. Itt és ekkor ez volt a Rendszer igazsága, melyben éltek. Talán egyszer eljön a robotok ideje...és a megfizetett mosolyé, melyet kézzel fogható és megfoghatatlan javakban mérnek. Vagy talán majd megharcolnak ők maguk érte. egyszer. Ha látják, hogy már nincs mit veszíteni. Addig viszont csak lapulnak, mint most, ha Vezérigazgatókat látnak, vagy az ő nevükben beszélő, hamar meghunyászkodó vezetőket; és összefogás, szembeszegülés helyett inkább olykor egymás ellen fordulnak...
(Közeleg az idő.)
