...Továbbá végtelen világűr, galaxis méretű fekete lyukak, a sötét energia rejtélye és a szingularitás lehetséges kapcsolata.
A linkekre bizony érdemes rákattintani, nagyon érdekes, tudományos felfedezéseket, teóriákat tanulmányozhatunk, s ha közben hiányosnak érzékeljük alaptudásunkat a témával kapcsolatban, de érdeklődésünk mégis szárnyra kap, hamar hosszú, de - kivételesen - értékes perceket tölthetünk a monitor/kijelző fogságában, azaz akkréciós korongjában.
De hogy mit tudományoskodok itt nagyszombaton, mikor a kereszténység - de talán még a magát vallástalannak valló(?) ember, kikben a hit részecskéi és antirészecskéi olykor felvillannak - a Megváltó feltámadását várja s majdan ünnepli? Egy korábbi írásban (azta!, már 8 éve) már taglaltam a tudomány rejtelmeibe való egyre mélyebb behatolás és a hitvilág(ok) összefüggéseit, s ezt nem lehet eléggé hangsúlyzoni: még ha csak szerény véleményemből tevődik is össze e porfelhő - melyből aztán tán csillag keletkezhet, ugye, ha elegendő benne az anyag. Meg az energia. Mint a tudás és a hit. Vajon feltétlenül külön kell-e választani őket?
Ha a kavargó hidrogéngázok elegendő tömeggel és (hő)energiával bírnak, s csillag születik, aztán - méretétől függően - több fázisú magfúzióban "kiélik magukat" (a nagyobbak gyorsabban, a kisebbek tovább), majd összeomlanak; némelyek (a mi Napunknál kétszer nagyobbak már biztosan) fekete lyukakakká válnak. Amiely objektumokat nehezen képzelünk el, hiszen nehéz egy olyan valamiről képet alkotni, ami már annyira nagyon létezik (hiszen elképesztő sűrű), hogy -szemmel láthatóan - jóformán nincs is, mindent bekebelez, de (látszólag) vissza nem ad semmit. Aztán léteznek a nagyobb változataik, a galaxisok közepén lévő gigászok, de mint a cikkben olvasható, még nagyobb "szörnyek" is. Amik talán a rejtályes sötét energiát is tárolják az újabb cikkek szerint: „Feltételezésünk szerint a fekete lyukak lehetnek a sötét energia forrásai. A sötét energia akkor jön létre, amikor a hagyományos anyag a nagy tömegű csillagok összeomlása során összenyomódik". Ugye, ez lenne felelős az ún. sötét anyag (szintén láthatatlan és kevéssé ismert alkotóelem) szintúgy csak feltételezések alapján bizonyítható összehúzó ereje ellenére történő gyorsuló tágulásnak.
De mielőtt jobban belemélyednénk, inkább csak néhány kifejezés erejéig foglaljuk össze a főbb fogalmakat, folyamatokat. Csillag születés porból, energia (magfúzió), anyagátalakulás(ok) (hidrogén -> hélium -> szén -> oxigén stb.), összeomlás, robbanás (szupernóva), feketelyuk (minden elnyelése egy elvileg végtelen sűrűségű pont felé - szingularitás), tágulás, összeomlás... Vajon nem látunk-e némi ciklikusságot, kicsiben és nagyban egyaránt? A megfigyelt és feltételezett (modellezett) jelenségek valójában vajon nem elmúlásokról és újjászületésekről mesél nekünk? Mint Urunk élete s halála a kereszten, vajon nem erről mesél? Nagypénteken és nagyszombaton vajon nem minden a fekete lyuk szingularitása felé tart, hogy aztán elérje a zéró energiát? Majd midőn a "harangok visszatérnek Rómából", egy amolyan ősrobbanás történhessék, mert az Anyagi való (a Fiú) megkötötte a szövetséget a Végtelenséggel, avagy a Mindenható "Energiával"? Ezek csupán költői kérdések, és persze minden tudományosságot (asztronómiait és teológiait egyaránt) nélkülöző gondolatmenetek. De az összefüggések irányába mutatnak. Kicsiben is, nagyban is. Az elmúlások és újjászületések körforgásának irányába; még sötét időkben is, saját keresztet cipelve, ami a legnehezebb mint tudjuk, a halál árnyaival körülszőve is: a remény és az Élet diadalának örök törvénye felé...
