Sokan bele sem gondolnak, mekkora tömegek, távolságok, hőmérsékletek, mennyiségek, idők, erők működnek és léteznek a minket körülvevő világban. Már bolygónk esetében elképesztőek a nagyságrendek, nem beszélve a naprendszerről, csillaghalmazról, szuperhalmazról, az Univerzumról... de a tudósokon és egynémely lelkes érdeklődőn kívül mindez nem igazán izgat senkit.
Az éjjeli fagy, a lóerők száma, a főnök fizetése, a teszkós akciók, az esti Európaliga meccs, a Barátok közt eseményei, a gyerek leckéje, a holnapi ebéd, satöbbi-satöbbi sokkal inkább mozgat minket. Érthető, hisz e dolgok látszólag mindenképp nagyobb hatást gyakorolnak életünkre, mint a név híján különféle katalógusjellel ellátott távoli objektumok elképesztő jelenségei. Mit nekünk egy szupernóva, ha a disznó férjünk megint a kocsmában van ugyebár vagy a feleség össze-vissza vásárol; illetve kit érdekelnek a fekete lyukak, ha - amúgy teljes joggal - a politikusokat is szidhatjuk vagy épp - birka módban - magasztalhatjuk? És így tovább... Mindenféle maja és egyiptomi jóslatok kellenek a címlapon, hogy kicsit távolabbra tekintsünk. Hogy a jóslatok igazak, vagy sem; s ha igazak: észrevesszük, vagy sem, jelen esetben mindegy is - aki úgy gondolja, majd készül rá, egyebet úgy sem tehet. Mindenesetre valójában egy ilyen téma többnyire épp olyan, mint egy hétköznapi bűnügyi vagy bulvár hír. Úgy jelenik meg bennünk.
Bennünk, ahol a Világegyetemben érzékelhető hatalmas energiáknál is nagyobb kapacitás lakozik. Gondolataink, érzéseink ereje, az, ami tudatosítja bennünk, hogy ÉN; ami változó mértékben és változó tudatszintekben ugyan, de elvezet a helyes útra. Minden vallás erről tanít, de aki egyiknek sem híve is érzi valahol mélyen eltemetve, hogy ott a megoldás, a legfőbb energiák. Ott, bennünk. Csak egyenlőre kevesen és keveset foglalkozunk vele, akár a messzi-messzi galaxisok történéseivel.
Most részemről is ennyi, a többi filozofálás már lejegyzés nélkül, egy jó üveg borral.
11-22
