Bizonyára nem kevés vélemény formálódott írásban, szóban, minőségibb, egyszerűbb, megfontoltabb, vagy kevésbé nyomdafesték-barát hangvételben arról, hogy miképp szerepeltek (le) csapatink egy olyan harcban, ami jóformán még el sem kezdődött. A 2013-14-es futballszezon tudniilik még nem vette kezdetét, mi viszont már be is fejeztük. Én nem szeretnék sem keseregni, sem kesergést színlelve tenyeret dörzsölni az "ugye-de-igazam-volt és én-megmondtam bla-bla" érzés mámorában, mint egyes honi szakújságíró-publicsiszták; de hazaszeretetem és futball-rajongásom mértéke nem engedi, hogy ne szóljak néhány karaktert a számomra kijelölt digitális területen, a kispad körüli szagatotton belül maradva persze.
Sok honfitársunk, akik oly szerencsések, hogy szabadságra, neadjisten nyaralni mentek, és ehhez épp a leszebb időjárást sikerült kifogni, és esetleg a hálidéj munkamentes óráiban nem a selejtezők selejtezőinek meccseit és eredményeit lesték árgus szemekkel; ők majd legalább oly bamba tekintettel keresik a magyar csapatok neveit a következő fordulók párosításainál, mint ahogy sikeredzőink néztek tehetetlen tenni akarással a pálya gyepére.
Nincs az a jóindulat, optimizmus, ami ezt az ocsmány képet egy kicsit is kozmetikázhatja. A bajnokunknak egy eredetileg ki-ki meccsen (mert legfeljebb egy hangyamakkabi-nyival volt papíron esélyesebb az izraeli csapat) sansza nem volt, nem hogy a továbbjutásra, de általában egy rendes labdakihozatalra sem. Egyetlen győztes párharcunkon kiderült, hogy a nagy fölény az ellenfél téli szezonra történő, túlzott ruhanemű-beszerzésének köszönhető, hogy aztán utána úgy röpüljön egy szerb liga szinten sem meghatározó vajdasági csapat ellen, mint a huzat. Hasonló oktatófutballt láttunk a vikingektől, akiknek stílusa kiszámíthatóbb az 'a négyzet per kettő'-nél, a negyedik, Mozgóképhangos díszpintyről meg inkább nem is szólnék: jobban jár mindenki, ha már most úgy vesszük, nem is próbálkoztak.
Szóval akárhogy csűrjük-csavarjuk, itt olyan csapatok mosták fel a gyepet a mieinkkel, mégpedig többnyire a mi pályáinkon (is), amelyekről még az is alig hallott eddig, aki napi szinten bújja a Szerencsemix táblázatait.
És csoportkörök ide vagy oda, az ilyen évek egyszerűen megbocsáthatatlanok, és egyben érthetetlenek. Mi a nem jó, mi és mikor romlott el ennyire, mi miatt ennyire botrányosan k..va gyenge a honi klubfutball. Valami nagyon lokális okok lehetnek itt kérem, mivel a térképen, melyen a selejtezőkben (BL/EL) még talpon lévő csapatokszámát jelzem országok szerint ( a nagyobb ligákét nem tüntettem fel), jól látszik, hogy a szomszédos és/vagy hasonló népességi, gazdasági, futballszeretű stb. adottságokkal rendelkező országok jócskán előttünk járnak.
És, bár nem érdekel túlzottan a szomszéd véleménye, ha a portámról van szó, akkor sem, de mindenesetre azért reménykedjünk, hogy a többiek nem nagyon érzékelik a magyar csapatok idei "teljesítményét"- illetve annak ézékeny hiányát...
