A korona (fermata) kottajel egy hang kitartását jelzi (orgonapont, nyugvópont).
Az alatta levő hang vagy szünetjel értékét meghosszabbító félkör alakú jel, alatta ponttal:
- Írja a zenei fogalmakat és kifejezéseket, illetve azok magyarázatait tartalmazó egyik enciklopédia-szerű oldal. Egy zenekari darabnál ez nagyjából annyit tesz, hogy az adott hangot a zenész addig tartja, amíg a.) a karmester "le nem inti", jelezvén, hogy nem kell tovább tartani a hangot b.) bírja, például fúvós hangszeres vagy énekes lévén levegővel. Ezen koronás hangok állhatnak a zenemű végén, tételek végén, avagy "csak úgy" beillesztve a darabba (akár az elején is rögtön, lásd Orosz Himnusz.
Gondolom, a kedves Olvasó már sejti - és milyen jól sejti -, miféle analógia készül itt. Adja magát, hiszen a sarki bolttól indulva kocsmákon, fesztiválokon (na, de na!), focimeccsek (na azért...) lelátóin keresztül a hivatalok s törvényalkotás épületeinek falai között biztosan szóba kerül a királyi fejfedőről elnevezett, mütyüri, élő-élettelen avagy élettelen-élő biohekkerek hadainak sejtet átprogramozó, ezáltal pedig néprosszlétet okozó tevékenysége és ennek kellemetlen következményei.
De még mielőtt beleszédülnék önnön szócsavarintásaimba, térjünk vissza analógiánkhoz, ha már az elnevezés miatt (is) ilyen egyértelműen kínálta magát! Tegyük fel a kérdést, ki írja a kottát - illetve ezt most mégse tegyük, mert ez némileg meglehetősen túlmutat ezen írásom céljain, elemzendő szintjein (spirituálisabb életérzésért lásd inkább a kettővel ezelőtti bejegyzést). A földibb, anyagibb kérdés inkább az, vajon kinek a kezében van a karmesteri pálca, ki a dirigens, ki áll a pódiumon, ki felel a zenemű egyben-tartásáért, a koronás hang megfelelő hosszon tartásáért de/vagy időben történő leállításáért? A társításunk szerint tehát (erősebbek kedvéért IS): vajon a vírus maga, annak terjedése, avagy inkább a nemzetközi és nemzeti háttér- és előtérhatalmak, politikai és/vagy gazdasági spekulációk? Vissza a hasonlathoz: ha a karmester ténykedése vitatható: mit tesznek a szólamvezetők, a szólisták? A zenekari tagok? Hallgatnak-e a dirigensre, vagy megpróbálják esetleg másképp értelmezni a hangot, melyen ott a jel? S Vajon mit tesz a közönség? Meddig tapsol? Felállva tapsol? Vagy felállva távozik? Netán hozott magával gyümölcsöt, azt elvetőleg értékesítendő a színpadon?
Megannyi kérdés, megannyi bizonytalanság. De a zene ettől szép, ettől művészi a szabadság, persze kritikával illethető, de mégis várhatunk joggal tőle valami meglepőt, valami nem programozottat - vagy ha épp azt, akkor attól és olyan lesz az a zene. De ez a másik korona, amire kivetítjük hasonlaton alapuló bemutatásunkat, és az arra vonatkozó következményeknek, arra adott válaszoknak nem kéne ennyire művészinek lenniök. Ennek nem áll jól ennyiféle akarat katyvasz-szerű megnyilvánulása (főként, ami láthatólag már nem is az eredetileg felmerült problémára összpontosít), nem áll jól az ilyen mértékű szentimentális bizonytalanság, és nem áll jól ennyire nélkülözni a logikát, az ésszerűséget.
Újabb kérdés, mitől van nagyobb félnivalónk: ha ott "fent" sem tudnak semmit, és azért ez a helyzet, vagy ha tudatosan kísérleteznek elhiszem-megteszem mutatóink legnagyobb elérhető értékeit megállapítandó.
A kép duplán, illetve inkább sokszorosan mutatja, jellemzi a sajnálatos tudásbéli- és morális hiányokat. Miről is van itt szó: kettős mérce, hazai politikai-közéleti helyzet; de a fentebb már leírt, egészen nemzetközi szintig tartó bizonytalansági faktor: vajon tudja-e valaki, miképp terjed ez a Covid, vajon ér-e valamit, és van-e/volt-e értelme (és ha igen, vajon úgy-e, ahogy mi gondoljuk) a gazdaság megingatásának, és például a maszkozási láznak??
Reméljük a legjobbakat, bízzunk Istenben, és tartsunk másfél-két métert(?).
