A Katasztrófa-védelem közlései olvashatók a világhálón, hallhatók a tévé-híradókban. Mert esni fog a hó. December 27-én, e téli szezonban először. Nyáron a napsütés miatt adtak ki riasztást, mert "abnormális módon", tartósan 30 fok fölé kúszott a hőmérséklet. Persze a szobában meg a melóhelyen klíma bekapcs, alig 20 fok LCD-árnyékban, most meg úgy rányomják a fűtést, hogy 28-ig meg sem áll a napi középhőmérséklet. Végülis ne is érezzük, mikor milyen évszak van, lényeg, hogy szórjuk csak az energiát, úgyis padlón az olajár. Állítólag egy új technológia miatt. De akkor mégsem véges a készlet? Suliban még az volt, hogy néhány évtized, aztán valami mást kell kitalálni, mert az állatok nem pusztulnak és bomlanak olyan gyorsan, mint ahogy a kocsiba fecskendezzük az üzemanyagpisztolyból a matériát. Márpedig, ha valamiből tudom, hogy kevés van, akkor attól még nem lesz több, hogy hirtelen többet tudok elővenni belőle egyszerre.
Na de vissza az időjáráshoz. A gond az, hogy a sorok között kellene olvasni, ami nem egyszerű, főként, hogy az információcsatornákon ezt különösebben nem is akarják. Szóval úgy már mindjárt más, ha azt mondják, ne induljunk el nyári gumikkal, kabát nélkül, nem biztosított fagyállóval (na nem a termoszban!) a Nyírségbe rallizni. Mint ahogy nyári hőségben, ha egy mód van rá, a szabadtéri turbószoláriumot ne déltől 3-ig használjuk árnyékmentesen. Ez is benne van a hírekben, de a szalagcím akkor is az, hogy Riadó! 15 cm hó eshet! De ha mégis megtaláltuk a lényeget az apró betűs részben, hát ilyen hülyék lennénk, hogy mindent külön mondani kell? Igen sajnos. Ilyen hülyék lennénk, hogy innentől mégis az ivódik belénk, hogy katasztrófa van, mert télen havazik, nyáron meg melegen tűz a Nap? Szintúgy. Mint ahogy azt is élből beszopjuk, hogy a kormány tevékenysége a demokrácia meg a szólásszabadság veszélye miatt halad kínos mélyrepülésben, az USA pedig korrupció-ellenes terepasztalt rendez be, miközben egészen nyilvánvalóan komoly érdekérvényesítési céljai vannak. Ugyanolyan birkák módjára mennek a népek az utcára tüntetni "civil szervezetek" felhívására, mint amilyen tudathomályosított állapotban behúzták az x-et a narancsra. Háromszor. Akkor azt gondolták, olyanra szavaznak, ami különb a többinél, most meg azt gondolják, olyan ellen tüntetnek, ami különb az eddigieknél, ami eddig nem volt. Remélem, azért érezzük, mennyire bezárult a kör...
Közben olyanok vállalnak aktív szerepet a közéletben, magukat a demokrácia őrangyalainak tekintve, akiknek személyét, pártját, érvrendszerét, tevékenységét a nép (az az istenadta) határozottan elutasította. Többször és nem is kicsit. Nem csak én érzek itt némi ellentmondást, remélem. A jelen kormányzó oldal közben épp úgy játszik, mint a másikak, csak akkor épp a rossz oldalán álltak a kéjrúdnak. Ez a népuralom, mondják ők, hogy a tömegek kinyilváníthatják a véleményt szabadon, s ez milyen fantasztikus, mert ezért harcoltak '89-ben. Csak aztán kuss legyen. Talán ügyesebben játszanak, de az ürülék épp úgy bűzlik. A sorok között sajnos nem tudunk olvasni ilyen téren sem. Színpadon a jobboldal-baloldal; konzervatív-liberális ellentétpárok, miközben ugyanazon motor hajtja őket, még szép is lehetne, mert egyfajta összefogásról van szó - az egyetlen bibi, hogy semmiképp nem értünk van. Egy szerep ez, egy jól fizető szerep, mely komoly anyagi erőforrásokat, és némi látszat-hatalmat ad a bennfenteseknek, mely nem túl valódi, de laikusok előtt azért elég menőnek tűnik. Cserébe oda kell állni, amikor a nép (a sorok között analfabéta) úgy gondolja, itt az ideje egy kis rothadt zöldség dobálásnak. De akiknek valójában címeznék, ők a színpadi társulat takarásában koccintanak valódi döntések meghozatala között. Ahogy Mark Twain is mondotta:
“Ha a választással meg lehetne bármit változtatni, akkor nem engednék meg nekünk.”
Hívhatjuk őket titkos csoportnak, társaságnak, bölcseknek, akárkiknek is, a legfontosabb szerep mégsem az övék, és ezen írásban sem nekik szánom a csattanót. Így, a karácsony múltával, az új év közeledtével forduljunk magunkhoz, egymáshoz, akár egy imádság, egy mise csatornáján keresztül, Istenünket szólítsuk bárhogyan is. Hiszen, talán érezzük s hisszük, hogy sehol sincs és mindenütt ott van, ahogy a kezdet origója és a mindenség kiteljesedése is egylényegű. Más szavakkal (Laár András):
"(...)Vagy nézzük Földanyát! Önálló élettel rendelkező, teremtő és fenntartó lény, mindnyájunk Ősanyja. Ő is istenség. De a többi bolygó is a Naprendszerben, szintén isteni teremtő, fenntartó, és lebontó erővel rendelkező istenség. Ám mindegyikük fölött áll a Legfelsőbb Isten, akit nevezhetünk Allahnak, Jehovának, Krisnának, Visnunak, Nagy Manitunak, vagy Atyának, vagy Eredeti Egynek, vagy Forrásnak, vagy Bárminek, Ő mindegyik név mögött ott áll, és hajlandó mindegyik név köntösében számunkra megjelenni, úgy, hogy Ő valójában felfoghatatlan és megérthetetlen, túl van minden fogalmon és behatároló elképzelésen. No, ezért nem érdemes, nekünk embereknek Istenről vitatkozni!
Örüljünk, hogy élünk! Nemhogy még azon kelljen vitatkoznunk egymással e rövid idő alatt, amíg életünk tart, hogy kinek van jobban igaza, miközben a Legfelsőbbről vélekedik! Olyan pitiáner dolog ez. Hát nem mindegy, hogy ki milyen névvel illeti az Istent? Hiszen Isten magasan fölötte áll a neveknek! Nem lehet Őt egy névvel sem lehatárolni! Isten az eredete az összes névnek is…"
Az évértékelő sok témát érintett, mely mind fontos a maga nemében, de nagyon fontos, hogy a napi-heti rutinok közepette se feledjük a valódi értékeket, és a prioritási szinteket! E gondolatokkal kívánok mindenkinek; a létezés minden szintjén boldog és sikeres új esztendőt!
