Az elmúlt hetekben az internet közösségi színterein igen divatos tevékenység volt a Sóbertnorbit cikiző vélemények különféle módon történő nyilvánosságra hozatala. Többek közt remek kis mémek kerültek napvilágra, melyeken a többség jókat nevet, az úgynevezett szakemberek pedig igen komoly felháborodásukkal éreztették, hogy az ő több év(tized)es tanulmányaikat, melyek álmatlan éjszakát okoztak, nehogymá' egy fitness-bohóc akarja korrigálni. Jogos. Csak a nagy alázással, gúnyzáporral okosan elfedtük az alapvető kérdést: hogy akkor most mégis mi a bánat van azzal a cukorral?!
A másik népszerű téma az eurovíziós verseny magyar nb1-es fordulói voltak, mely színvonalában olykor elérte a labdarúgó első osztályét. A győztes produkciót már ismerjük, mely ellen nem volna kifogásom, mivel a zenész nem rossz, az életút tényleg megható, és a roma zenei kultúra jó értelemben egyedülálló, és kihagyhatatlan elem a magyarnak. Szóval nem lenne kifogásolható az egészben semmi, ha nem tudnánk, miféle eszmék körül gyűrűzik ez a verseny. És ekkor már óhatatlanul elénk villan Koncsítá Vurst, a szakállas árja az Alpokból, a berber származású viking valkűr a svédektől, és szerintem napestig sorolhatnánk az érdekességeket, hogy az elfogadás gyönyörhabjain evickélve eljussunk (ez már nem ajrivízió) a feketeafrikai származású finn szépségkirálynőig...
Az, hogy e két témát most párhuzamba hoztam, nem véletlen. Mert egy felé mutat mindkettő. Mégpedig, a már szinte elcsépelt birkaállapotot mutatják. Kiállt egy - amúgy számomra egyáltalán nem szimpatikus - ürge, és mondott ezt-azt a szénhidrátokról, egyértelmű túlzásokba esett, magát sokkal komolyabb tudással vértezte fel, mint amivel rendelkezik. De legalább kiállt, és megvédte a véleményét, amelyhez gyakorlati tapasztalatok által jutott. Erre jött a gyűlöletkapmpány, a dietetikusok, orvosok, hogy na ácsi, aztán a Tibiatya és társainak helyenként ötletes megnyilvánulásai. Milyen jól jött, hogy ez a Norbi meghülyült, ezzel téma lezárva, az ajánlás szerinti úgynevezett vegyes táplálkozás pedig teljesen rendben van, szóval a gyerek legjobb lesz, ha a desszerttel kezdi az ebédet, és visít, ha nem elég édes az üdítő, a mama pedig majd holnapután belefogy a nadrágba, de addig azért még bevág kétkiló fehér kenyeret. Annak ellenére, hogy a társadalom többségében már tudja, de legalábbis tudná, s nyitott (lenne) a pozitív irányú változásokra. Csakhogy ez nem érdek. Közérdek, de nem "nagyérdek". Mint ahogyan az igényes zene, a művészet és a kultúra sem az. Sokan érzik-érezték, hogy ezek a produkciók, amik a hazai dalselejtezőkben szóltak, és majd szólnak a euro-parádén, nem feltétlenül igényes zenei előadások. Sok munka volt és van velük, ezt nem vitatom, de állítom, hogy hasonló (vagy magasabb szintű) tudással és potenciállal emberek épp' hogy megélnek a szakmában, vagy leginkább sehogy. De hiába érzi a többség, ha a vezérkar valahol úgy dönt, hogy hitelesnek tűnő zsűrik ájuldozzanak és könnyesre bőgjék magukat és egymást, hogy ez micsoda egyedülálló szám és történet! (És akkor ez még úgynevezett közszolgálati műsor, higgyék el, ez még a teteje a kereskedelmi tehetségkutatókhoz képest, ami szintén megérne egy írást...) Szóval a zsűri tapsol, és hangzatosan szónokol, a színpad villog a monumentális látványtechnikák villanófényeiben, és akinek még lenne sütnivalója ahhoz, hogy kételkedjen, és lássa, valójában meztelen a király, hát ő is elfogadja, hogy ez rendben van, komolyzenét hallgassanak a sznobok, a még igényes könnyűzenét a vének, nekünk meg itt a tévé meg a rádió, mert az tuti menő. És ami a legfontosabb, nem kell érte túl sok erőfeszítést tenni. Mint ahogy a tömegtermelt kajáért sem. Az emberi lustaság és kényelmesség, ami a fő baj, és amire építhetnek azok, akiknek a legjobb az, ha kommersz zenékhez és kajákhoz juthatunk csak hozzá. És addig a többségnek marad a birkanyáj, néhányan pedig elszigetelve örülhetünk olyan részsikereknek, mint tudatos és minőségi étkezés, zenélés, zenehallgatás, vagy bejegyzés megírása; de közösség teremtése és annak ereje nélkül ez csak egyfajta lagymatag passzív ellenállás...
