Eredetileg Karácsonyi Bejegyzés, majd Újévi Köszöntő (vagy valami hasonló) címmel terveztem posztolni, nos, ez így elég sokat elmond szorgalmamról és az annak tükrében tapasztalható aktivitásomról; bár talán elegánsabb ezt úgy lekommunikálni, hogy most átfogóbban láthatom a helyzetet.
Szóval, lássuk. Értékeljünk, jósoljunk, kizárólag a laikusok szakértelmével - vagy annak hiányában, csapongva, de tömören. Fejétől bűzlik a hal. Az állam feje ebben méltóképp élen jár, még ha nem is oly eredeti néhány műfajban. A demokrácia egyik fonáksága, hogy ennyire semmittelen elemek nemzeti ünnepeinken közjogi méltóságként vonulnak és beszélnek a néphez a televízió képernyőjén keresztül. A kormány feje, karakánabb manus, de bűze van bőven neki is; legutóbb az europarlamentben árasztott belőle egy keveset. Miközben a kormányhal főjének vizesedő agya nekünk viszi a szót a sokasodó nemzeti lobogók előtt és a mikrofonok mögött. Persze a minket befalni és marcangolni, csócsálni kívánó nagy halak sem kevésbé szagtalanak, sőt. Azok sokfejűek - a legtöbbet nem is látjuk -, mesebeli lények. nem a jófiúk közül. A közös bennük, hogy nagyot harapnak, és még ha tüskét növeszt is bárki, előbb-utóbb összeroppantják, metsző bosszúszomj és rágó kárörvendés fogaikkal. Fejtől bűzlő nagy halak a kis halak ellen, kisebb hal fejek a test ellen, és hogy a paralízis teljes legyen, a mi halunkban még a kis- és közepes idegközpontok adnak egy pofont a működtetni hivatott izmoknak. Mire észhez térünk, filé lehet belőlünk, fehérjeforrás a már mostanra is indokolatlanul nagyra hízott, ocsmány lények számára.
