Bele-belenéztem az október 23-án rendezett ünnepi megemlékezésnek álcázott párt- és kampánygyűlések élő televíziós közvetítéseibe. Tény, talán lett volna jobb dolgom, de mégis csak kis hazánk vezető megmondói voltak képernyőn. Csak azért nem óvodának tituláltam (ld. cím) az eseményeket, mert itt a tanárnak (jó esetben) joga volna osztályozni. A tanár pedig mi lennénk, választópolgárok.
A nagyhangú kölykök már a szünetekben tevékenyek, készülődnek: nem válogatnak az eszközökben, ha a főnöki posztok valamelyikének betöltése a cél. A jelenlegi, az kemény arc. Megmondja a frankót. Észre sem vesszük, és az ősök méltatásából átmegy önfényezőbe, közben meg akarja magyarázni nekünk, a tanárnak, hogy az a harmatgyenge dolgozat hogyan ér jelest. Nem csak akarja, meg is magyarázza. Meg azt, hogy a többi, nagyon rossz gyereket hogyan győzte le többször is, legutóbb épp a tanár által kapott kétharmaddal. Na, nem olyan szép, mint a háromnegyed, vagy a négyötöd volna, de azért szépen vissza lehet vele fogatni a többi suhancot. Kitalálta például, hogy ezentúl csak a haverok árulhatják a cigirágót a suliudvaron. Senki más. Amúgy harcias egy forma, és nem csak a tesiórán focizáskor. Számára a tízórai szünet és a népdaléneklés is csata, háború. Sőt, megvédi az osztályt az iskola szabályitól is, ha épp szükséges. Meg ha nem, akkor is. A tanár pedig olykor-olykor vevő erre, máskor viszont unja - egyebek mellett - az állandó házirend-módosítást.
Aztán ott van az a régi-új tagokból verbuválódott banda. Mocskosul utálják, hogy most nem ők szedik az osztálypénzt. A tanár türelemmel várja, hogy valami használható ötletük legyen, ami előrébb viheti az osztályt. Vagy, hogy legalább valami kimagasló tanulmányi eredményeik legyenek. Egyiküknek legalább. De nem. Ők csak a focista srácot árulják be állandóan, valós, vagy valótlan csínytevésekkel kapcsolatban, tök mindegy. A saját ellenőrzőjükkel nem ékeskednek, abban már ott a tanári intő. Csoda, hogy némelyiküket még nem csapták ki. Most ismét a jelenlegi főnök ellen készültek a nagyszünetben, hogy aztán ofőin a tanárnak is előadják, mire jutottak. Persze közben jól átverik egymást is, és mire a végére érnek, már a sok "ő kezdte" meg "az ő hibája/hibájuk", "bezzeg én" jelezte, olykor egészen hörgősre sikeredett egymásra mutogatást követően szerencsétlen tanár azt sem tudja, ki kivel van. Meg, hogy miért ilyenek közül kellene neki kiválasztani a górét.
Az a baj, hogy ezek a mai alsósok még hazudósabbak, pimaszabbak, komolytalanabbak, mint valaha. Pedig az osztály ügye komoly dolog. A tanár fejében pedig egyenlőre csak ez jár, hogy ezt kéne mondani ezeknek a nagyhangú, önző kölkeknek: "Tessék szépen szorgalmasan tanulni, szót fogadni és segíteni anyának, apának és nekem, nem pedig folyton kihasználni minket. Továbbá becsületesen viselkedni otthon és az iskolában is... Addig viszont mindnyájan üljetek le! Egyes."
