Kedves Olvasók, csaknem 5 év után visszatérünk blogunk egyik legnépszerűbb poszt-sorozatához, a kocsmák kíméletlen, túlzó, tulajdonos- és üzletvezető zsigereket cincáló, arrogáns stílusú, de valós tapasztalatokon és kő kemény tények alkotta oszlopokon nyugvó elemzéséhez. Reméljük, sokan vártátok már ezt a pillanatot, egyenlőre egy bejegyzés erejéig túrázunk az italkimérők világában, mely két írás, tulajdonképpen egy helyről...
A poszt első részében fogadjátok szeretettel SzZ barátom írását, melyet vágatlan és bővítetlen változatban teszek közzé, így írásom nagy részben vendégposztként (is) értelmezhető:
Vinoteca Borbár
" >>Isten látja lelkem...<<
Kezdődnek sokszor a jószándékkal indult cselekedeteket elmesélő mondatok. Ilyen volt a tegnap este is. Sokan tudjátok, hogy borkedvelő ember vagyok, ami nem azt jelenti, hogy minden nap ugyan azt fogyasztom. Szeretek keresgélni, felfedezni, kíváncsiskodni. Egy fajtából 1/2 dl nekem bőven elég, hogy megismerkedjek vele. Az elmúlt 3 évben minden évben lelátogattam a Vinoteca Borbárba. Az első évben kíváncsiságból. A második év lett volna a remény diadala a tapasztalat felett (de nem volt).
Idén az érdekelt, változott-e valami; sajnos nem. Egy kedves pultoslány fogadott minket. A beszélgetés így zajlott:
-Szia. 2 pohár bort kérnék.
-Fehéret, vagy rozét?
-A rozé milyen fajta? (Abba bele se mentem, melyik pincészet, mert bár minden tiszteletem a Bezerics pincészeté, illene más borászok borat is kimérve adni).
-Hát rozé...
-Jó. Menjünk tovább. Milyen fehér van?
-Cserszegi.
-Száraz?
-Nem tudom. (Nem tudod, mit árulsz, egy borbárban???) Mindjárt jön a kolléga.
::Jött is::
-A Cserszegi száraz?
-Neeem. Félèdes.
-És nincs más fehérborotok kimérve??????
-Deee, van olaszrizling.
-Kérnék egy pohárral.
::Erre előkerül egy üvegkanna, rajta vignyetta, kézzel ráírva "valami".
-Meg van még Cabernet Savignon. (Ne tetézd)
-Jó lesz a rizling.
Párom rozét ivott. Legalábbis olyan volt a színe.
amit megtudtam:
-a "Vinoteca" nevű borbárban összesen 4 féle bor fogyasztható kimérve, amiből egy félédes.
-a pultos lány nem tudja, mit árul
- az "egy pohár" az itt két deci
-az olaszrizlinget langyosan kell szervírozni
-a rozénak elég, ha csak színe van.
Köszönjük "
Fröccsterasz
Ez pedig már saját kútfőből, saját tapasztalatom. A hely, ahol a kiváló adottságokat szándékosan sem lehetne ilyen mértékben ellensúlyozni, mint ahogy teszik... Adott egy boldog békeidők korabeli szálloda, a Balatontól max. 50 méterre, annak teraszán páholy helyekkel a szabadtéri színpadi műsorokra való rálátással és - hallással. Még a berendezés is azt mondom, elfogadható, ötletes asztal- és pult elrendezés, a zátonyra futott csónak is jópofa (igaz, nem túl funkcionális) a placc közepén.
Na de ennyit a pozitívumokról. Ismerőseimtől eddig is hallottam ezt-azt a személyzet és a kínálat hiányosságairól. De ezek - a fentebb olvasható írással ellentétben - még nem szolgálnak elégséges információkkal, hogy e nagy múltú sorozatunk méltó visszatéréséhez akár néhány bekezdésnyire is alapul szolgáljanak. Ám a hallottakat teljes mértékben megerősítették az átéltek, mintha szándékosan egyfajta promóciót állítottak volna össze nekünk. Mélyebb elemzés nélkül leírom, mi is történt:
Barátnőmmel érkeztem, szabad asztal híján a pultot támasztottuk be. Neki szó szerint kellett kapaszkodnia a pultba a bárszék ingatagsága okán. Aztán csak vártunk. Meg vártunk.. és tovább vártunk. A pultnál. A pole pozícióban (mikor alszanak ki végre a piros lámpák?!). Közben jókat mosolyogtunk azon, hogy a pincér (tanuló - na nem pincér-tanuló, hanem valamilyen tanuló, aki nyáron pincérnek tűnik) miképp igyekszik boldogulni az asztalok között. Ahogy rendre rossz asztalra teszi le a jó rendelést ("az idő jó, de rossz a hely", ahogy Lukács mondja), és olykor a vendég segíti a navigációját, hogy mégis ki rendelte azt a két (de)formás hamburgert.
Aztán az utánunk jó 5 perccel érkező, mögöttünk lévő asztalnál ülő vendég félhangos megjegyzése csal mosolyt arcunkra: "Jön valaki, vagy önkiszolgáló?". Aztán végre megkérdi a pultos hölgy, mit kérünk, mondjuk két nagy rozé fröccsöt. A borkínálat nagyjából megegyezik, vagy ha lehet még szerényebb SzZ által analizáltakhoz képest. Kizárólag B. borok vannak, mintha egy márkabolt volna; ami elég ritka műfaj máshol is, pl. nem sok csak Adidast áruló sportboltot látni, de a csak Winket kirakatára emelő még inkább... és ez, valljuk be, utóbbira hajaz,még akkor is, ha készítenek ők jó borokat is.
Ja a slusszpoén, a tortahab a számla volt: halld, írd, jegyezd: 1300 Ft. Akkor már gurult a gyógyszer, szóval ezerötszáz (borravalóval ha-ha) köszi, aztán lehet, ennyiért inkább egy négycsillag szuperior hotel bárjában iszunk valami rendes bort.
Egészségünkre!
