A következő mini-sorozatban szeretett városom különösen elbaltázottan tervezett/kivitelezett, vagy épp elhanyagolt utcáit, tereit veszem kritikus górcső alá, melyből kiderül, hogy azért van még (lehetett volna) bőven mit és hová, máshogy és másképp. Ezen írások magját és tárgyilagosságát a képi illusztrációk adják, ehhez szolgál adalékul szubjektív képaláírásom, hogy majd a kedves Olvasó a kettőt összehozva állapítsa meg egyetértésének mértékét véleményemmel, és hogy egyáltalán érdemes-e foglalkozni mindezzel.
A sorozat első része arra a járdarészletre igyekszik felhívni a figyelmet, ami a vasútállomásról vezet a sínekkel párhuzamosan a város keleti része felé. Forgalmas, és logisztikailag kiemelten fontos útvonal mind gyalogosan, mind autóval. A gond előbbi közlekedési mód esetén áll fenn. A kép egy gyenge-közepes esőzés alkalmával készült. Persze vannak ennél nagyobb gondok az életben, a legszebb inkább az, hogy elnézegetjük már egy pár éve/évtizede...Az akadálypálya megoldási opciói a kétségbeesni készülő gyalogosok számára a kép alatt olvashatók.
Átkelési javaslatok: a.) Gázolj át a 10 cm átlagos mélységű pocsolya-rendszeren. (Gumicsizmával a további opciókat felesleges elolvasni) b.) Baloldalt kerítésre föl. Kellő kondi és ruganyosság birtokában is kellemetlen a távolabb látható, kerítést átburjánzó, természetesen szintén csuromvizes bokrok miatt. c.) A tócsák kikerülése a füvön. Ez esetben az autók fröcskölnek agyon, direkt vagy véletlenül, valamint a mocsaras állag miatt szintén megfelelő lábbeli viselése javallott. d.) Kerüld meg az úton! Igen ám, de vagy sprint, vagy a szembejövő forgalom nem csak szétáztat, de rád dudál, esetleg még jól el is üt! e.) Megmondtam hogy ne gyere erre esőben, vagy miért nem kocsival jöttél/hívjegytaxit!
