Ebben a szent időszakban a szeretetről, egymás önzetlen segítéséről, adományozásról, az elesettek és nélkülözők támogatásáról, megbecsülésről, háláról, áldásról, megváltóról, (újjá)születésről szólnék legszívesebben, arról, mit jelent ez az időszak a keresztény hitvilágban, mit az ősi magyar tudásban - ám környezetemet szemlélve ráébredtem, nem készültünk még fel erre; úgy érzem, most hálátlanabb, ridegebb, kevésbé fenséges dolgokról kell' szóljak. Mindannyiunkban ott az igény és a képesség a fentiekre, és még azoknál csodásabb dolgokra is, melyek olykor-olykor elő is jönnek, kinél milyen mértékben, intenzíven, kinél mennyi ideig, ám vannak nagyon erős gátló tényezők.
Melyeket, akár a magasztos és isteni dolgokat, mi magunk állítunk s görgetünk magunk elé/előtt. No nem kell megijedni, innentől nem spirituális elszámoltatás témájában merítkezünk meg (látszólag legalábbis nem), nagyon is világi jelenségek elemzése következik. Ezek rendkívül kártékonyak, és a magam részéről félő, hogy ha egyáltalán írok róluk, tovább erősítem azokat, de a kockázatot vállalva úgy gondolom, nem hallgathatok e témákban. A médiáról lesz szó, azok közül is a legaljáról: a legnézettebb csatornák legnézettebb időszakáról. Vágjunk bele (- legszívesebben a nagykést, de ugye az agresszió nem vezet semmi jóra.)
Itt volt ez a MegafaktorX-sztár, aminek a legjobb tulajdonsága, hogy véget ért. Komolyan nem értem, hogy ez miért olyan jó. Hová kell ennyi énekes, főleg ennyi semmiextra énekes?! A dobogósokról pár szóban, a bronzérmes hölgy haddnemondjam miktől kifugázott torka erős, de gyakran inkább idegesítő hanggal repesztett, s bár ne nyomjunk rá billogot múltja miatt, de azért ilyen megható, jellemfejlődéssel átszőtt, hősi utat rácímkézni elég gyér próbálkozás - vagy sajnos mégsem, hiszen bekajálják, mint a mekis burgert! Az runner up fiúcsapat, egy aranyos band, de semmi de semmi újat nem adtak, bár tény, hogy a befutott csapatokkal ellentétben legalább néha megpróbálkoztak az uniszónótól eltérő megoldásokkal. Ez nem rossz, de rettentő kevés ahhoz a minőséghez, ami egy ilyen szintű hírnévhez kellene - elvileg. Itt nincs ilyen törvény. Az aranyérmes leányzó, akiről semmi rosszat nem szóltam, egészen addig, amíg az egyik himnuszomat meg nem gyalázta. A Felkelő Nap Házát nekem ne hajlítgassa senki össze-vissza, és az eredeti dallamot legalább nyomokban illene megőrizni. De nem. Ez tényleg kiborított. Egy csatár tiszta gólhelyzetben ne kezdjen el freestyle foootballt nyomni, mert az nem az a műfaj. Ennyi, és akkor még finom voltam. Attól, hogy a zsűri, főként azzal az egyénnel az élen, aki maga is egy médiatermék, és önmagát reprodukálja drámai véleményezésével (és úgy egész munkásságával), hangzatosan megmondja, attól ez az egész még a műfajon belül is középszerű, ezt igazi, elfogulatlan hozzáértők megállapítják, és nekem fognak igazat adni! No de csak nyugalom, ez még a legkisebb szenny.
Mert itt vannak ezek a reality-k. VV sok tartok tőle indul, legalábbis arra következtetek abból, hogy látom azt az átkos emblémát felvillanni. No meg abból, hogy beszélnek róla...beszélnek erről. Oké, beszéljenek, nem zavar, sőt nem is rínék itt miatta, a nagyobb baj, hogy sokan emellett nem fognak gondviselésről, megbocsátásról, a karácsony értelmezéséről beszélni. No de ez még nincs szerencsére, elég nehéz lesz majd úgy manőverezni, hogy a lehető legkevesebbet szippantsunk belőle. Viszont jut így is elég szellemi-lelki kórokozó a főműsor-időre. Azok az erkölcstelen, jópofának láttatott, idióta fiatalok szánalmas vergődése a non-stop Bp.-en még hagyján, én is voltam fiatal, na jó most sem öreg, és nem vagyok az a papi életvitelű önmegtartóztató ember, de a kettesen, ott köztörvényes bűnözők mindennapjait tolják az arcunkba! És igen, jól látod, nem a börtöncellában forog a kamera, hanem luxusvillákban, ékszerüzletekben. Dolce Vita, baszki. És közben összekötik olyan érzelmi szálakkal, mint halálos betegség vagy születés, és ettől egyből milyen megható az egész, és micsoda szívtelen alak, aki kritizálni meri. Én a magam részéről kiborulok ezen, és tudom, nem kötelező nézni, és elhihetitek hogy kerülöm, bojkottálom, ahogy tudom, és látjátok, mégis erről beszélek, tehát fertőzött, de legalábbis hordozó lettem...
Szóval, visszaváltva szelídebb stílusra: az én adventi várakozásom az, hogy ezek az akadályok a karácsonyi vásárlási lázzal, a pénz hatalmával, fontosnak tűnő (de valójában jelentéktelen) dolgoktól való félelem által vezérelt viselkedéseinkkel együtt egy kissé szoruljanak vissza, hogy érzékelhessük a világ (ha úgy tetszik: Isten) lényegibb valóját, üzeneteit; többet foglalkozhassunk a bekezdésben sorolt dolgokkal, illetve egymás és magunk gondolataival, rezgéseivel, vágyaival, szeretetével.
Békés, áldott ünnepeket kívánok.
